Irodalmi Szemle, 1967
1967/5 - FIGYELŐ - Két példamutató magyar könyvről
egyetemi tanárokhoz, a két első és két utglsó kötet főszerkesztőjéhez: ' „Hogyan érvényesült a magyar irodalomtörténet új feldolgozásában a marxista módszer, a periodizáció és az ösz- szehasonlítás szempontjából?“ „Nem az eddigi irodalomtudományi koncepciókból indultunk ki. Ha fontolóra vesszük, hogy a magyar tudósok többsége (talán Erdélyit, Péterfyt, később Babitsot s végül Lukácsot kivéve! nem korszerű európai színvonalon kísérelte meg az irodalom esztétikai értékelését, akkor tulajdonképpen mi léptünk fel először szilárd, elsősorban esz- rétikai szempontú koncepcióval. Ezért szenteltünk különös figyelmet az egyes fejezetek bevezető és befejező részének, amelyek az adott korszak általános eszmei és esztétikai értékelését adják. Ezért — főleg az újabb irodalomban — új periodizációt vezettünk be, kerülve minden merevséget, amely a természetes kulturális folytonosságot sértené. Szakítottunk a régi magyar felfogással, s vele szemben erősen aláhúztuk a közép-európai koncepciót. Ez a szempont vezetett el ahhoz, hogy rendszeresen figyelembe vettük mind a párhuzamos, mind a szembeszökően eltérő középeurópai áramlatokat. Tehát újdonságként — az esztétikai szemlélet hangsúlyozása mellett — az összehasonlító szempontot is érvényesítettük a műben.“ „Vajon ez a szempont a terminológiát is befolyásolta-e?" „Igen, s mindjárt két szemszögből: Rájöttünk, hogy némely irodalomtörténeti fogalomnak az egyes nemzeti irodalmakban más-más jelentése van (barokk, népiesség, romantika, kozmopolitizmus stb.). Ezért igyekszünk a bevezetőkben megvilágítani az egyes fogalmak elméleti jelentését, nem csupán a nemzeti, hanem a közép-európai irodalmak viszonylatában is. Ezt a módszert követve inkább az európai terminológiához igazodtunk a kifejezetten magyar fogalmak és kategóriák helyett, s csupán ott hagytuk meg őket, ahol specifikus nemzeti jelenséget jelölnek (például a kuruc költészet).“ Szabolcsi professzort megkérdeztük, miért szenteltek annyi figyelmet és alaposságot az irodalomtörténet feldolgs- zása közben a modern irodalomnak, s vajon ezt a kollektív esszé-monográ- fiaszerű feldolgozásmódnak kell tulaj» donítanunk, vagtfi az új korszakolás következményének? „Mindkét mozzanat hatott — s azt hiszem, kedveziSen — az utolsó kötetek koncepciójára. Hemcsak kereJc monográfiákat tartalmainak, hanem eddig sehol sem publikált, korszerű európai irodalomtudomány szintjén álló értékeléseket is. Ezek azIértékelések olyan fogalmakhoz, irányokhoz, tendenciákhoz fűződnek, mint például a strukturalizmus, futurizmus, Croce esztetizmusa stb. — nem hiszem, hogy a különböző szerzők tollából származó portrék bizonyos mozaikszerűsége ártana a mű egységes koncepciójának. A kollektív munkában nem látom a »több nemű kéiirat« veszélyét; inkább előny ez, mert eredeti, egyéni nézeteket hoz olyan jelenségekről, amelyeket egyetlen tudósnak sem kell feltétlenül kimerítenie. Körülbelül ezért nem törekedtem arra, hogy a saját koncepciómat kényszerítsem a munkatársakra, vagy az újabb magyar irodalom egyetlen vonalát a többivel szemben. A válogatás szokatlan szabadsága néhány váratlan irodalmi felfedezést is hozott (Krúdy, Karinthy, Tersánszky, Füst stb.).“ Hisszük, hogy a hatkötetes magyar irodalomtörténet impulzust, sőt módszertani vezérfonalat is adhat a cseh és szlovák irodalomtörténészek számára. Jaroslava Pašiaková Két példamutató magyar könyvről Tolsztoj-emlékkönyv, Krúdy világa Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, gyűjtötte és írta Tóbiás Áron Közismert, milyen nagy a magyar- országi közkönyvtárak jelentősége és a művelődésben betöltött szerepe. A Széchenyi Könyvtár mellett, amelynek levél-, kézirat-, könyv- és egyéb gyűjteményei a közép-európai kutatások középpontjában állnak, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár örvend a legnagyobb népszerűségnek. Több mint hatvanéves múltra tekint vissza. Ma már komoly
