Irodalmi Szemle, 1967

1967/5 - Fehér Ferenc: Négy vers

hallgatag üzenet egy távoli költőtárstól

Hallgatok íáradottak esti tűnődésével, akik egyre

óvatosabban mondják ki: kenyér, só, szerelem, élet; hallgatok kaszárnyák szomszédtisztelő szögesdrótjaival, fegyelmezetten; hallgatok űrbe fülelő éjszakák rejtjeleivel szívemben; hallgatok négy folyó visszanéző tekintetével szememben; hallgatok a vallató mindennapok ítélöszéke előtt is, következetesen;

hallgatok ibolyát virágzó szirénák némaságával, berekedten; hallgatok hivatalnokok percmutatót leső feszülésével, egyre szemtelenebben; hallgatok, mert megszoktam, hogy mások beszélnek helyettem;

hallgatok, mint hűlt szobák falán kép a keretben; hallgatok, mert a toll csak kenyérkereső szerszám a kezemben;

hallgatok, mert a hallgatásra rettentő jogot szereztem; hallgatok, mert a szótlan szerelem asszonyát mindmáig hiába kerestem; hallgatok, mert kit sem érdekel, hogy érzem magam e szerepben;

hallgatok, mint örök várokozók, az éjszakába meredten; hallgatok, mert a hallgatás is beszél helyettem; hallgatok, mert tudom, hogy egyszer nekem kell felelnem;

hallgatok, mert e kép is beszél a keretben; hallgatok, hogy a szavak érvényét visszaszerezzem; hallgatok konokul, egyre beszédesebben.

Israel Litwak, asztalos (Amerikai Egyesült Államok): Bokrok, olajfestmény