Irodalmi Szemle, 1967

1967/5 - Rácz Olivér: Fények és árnyak

a siheder Lipót herceget, és az aranyló káprázat nyomán még mélyebbre feledkezve a múltba, önkéntelenül feldübörögnek bennem a Níebelungenlied Attila-motívumai:

Tizenkét nap s megannyi éjjel tartott a nász,

Ily vigalmat nem látott soha királyi házi

Ő, Etzel, ó, Krimhilda — valószínűleg ezért tévedtünk el, s mire visszakanyarodtunk a Stephanskirche felé, újra megeredt az eső. Egyszeriben vége szakadt minden óarany és halványbronz káprázatnak, zuhogott az eső, és mi, mint a vízözön elől menekülő vándormadarak, olyan stílusosan lépkedtünk be a Stephanskirche csodálatos hajójába. Az Albertina előkelően halk termeiben még méla áhítattal hajoltunk a patinás rézkarcok fölé; az Augustinerkirchében csendben megcsodáltuk — nem a Habsburgok bebalzsamozott szívét; ehhez túl sok bebalzsajnozatlan szívet kellett volna elfelejtenünk Világostól Aradig, hanem a Canova síremléket; a Kapuzinerkirché ben meggyászoltuk — nem a Római király büszke címétől és mellesleg la douce France császári koronájától megfosztott trónörökös, hanem egy méltatlan anyától elhagyatott, Habsburg-intrikáktól halálra gyötört, árva, kis Sasfiók szomorú sorsát. Viszont az Österreichische Nationalbibliothek Prunksaaljába már határozottan csuromvizesen érkeztünk.

A Hofburgban már erős kísértést éreztünk, hogy lehorgonyozzunk. Ott, ahol éppen vagyunk. Vesztünkre ezt nem tehettük meg: meggondolatlanul besodródtunk a császári lakosztályokba, ahol meglehetősen gyors ütemben csodáitatják meg velünk a császári család terített asztalát és Erzsébet királyné kis, házi tornatermének a gyűrűhintáját. (Lányom szeretné kipróbálni, legalább egy fecskefészek erejéig, de erre nem nyílik lehetőség.) Később mégis ránk terelődik a figyelem: a csinos és elegáns szőke lánynak, aki az idegenvezető szerepét tölti be, és németül, olaszul, angolul, franciául csicsergi sorra a látnivalókat, feltűnik, hogy időnkint összesuttogunk. Félbeszakítja Ferenc József puritán egyszerűségű törülközőjének a méltatását, és kedvesen megkérdi:

— Englisch? Franzözisch? Italienisch?

— Ungarisch — válaszoljuk szerényen, de nem minden büszkeség nélkül.

— Ach — rebben el a jellegzetes, dallamos kis bécsi sikoly, s a következő teremben röpke külön-magyarázatban részesülünk, angolul, monarchiabeli magyar vonatkozások történelmi glosszáival. — Do you understand?

— Oh, yes, thanks — nyugtázzuk fanyarul, mert a csinos szőke lány éppen Ferenc Ferdinándról és a Habsburg-palatinusok érdemeiről csicsereg. — We understand — ezt mi már akkor is nagyon jól értettük. Mindig nagyon jól értettük: Bécsújhelyen, Eperjesen, Kassán, Világosnál, Aradon, Pest-Budán és egyebütt, mindig és mindenütt. Nincs olyan, amit mi a Habsburgokkal kapcsolatban ne tanultunk volna meg nagyon részletesen és, sajnos, nagyon alaposan. Okuljatok, halandók — ez volt a lecke sok-sok évszázadon át, okuljatok, halandók — ezt vésette a császári kegyelet a Bécsújhelyen kivégzett Zrínyi Péterék véres emlékkövére — Oh, yes. We understand. Thanks.

(Halandók, okuljatok — ez elől a laxenburgi campingben sem menekülhetsz: amikor Zrínyiéket kivégezték, Lipót császár sietve Laxenburgba költözött, onnan üzente válaszul az Eleonóra császárnéhoz benyújtott kegyelmi kérvényre: „Nincs kegyelem! Csak repítse leikeiket a kegyelmes úristen minél előbb a boldogságos mennyországba!“)

Az eső ömlik. Szürkén és hűvösen ázik a Belvedere és ázik Schönbrunn, ázik a Schweizerhof és ázik a Heldenplatz, és Prinz Eugen harci ménjének szépen ondolált, hullámos farka külön szökőkútnak képzeli magát.

A spanyol lovasiskoláról lekésünk: legalább egy órát kellene várakoznunk, amíg sorra kerülünk. Így csak az istállókat látogatjuk meg, s ezt jobban is szeretem. A lovak értelmes lények, karakter és tartás van bennük. Különösen Itt, a császártalan császárváros köztársasági császáristállóinak a langyos csendjében, ahol határozottan exkluzívabb légkör uralkodik, mint egy angol lordok másodszülöttjei számára berendezett londoni klubban. Előkelőség és meghitt jólét légköre sugárzik a vörösmárvány jászolokról, a csillogó, aranyozott lószerszámtartókról, a fényűzésnek azzal a még