Irodalmi Szemle, 1967
1967/5 - Monoszlóy Dezső: Versek
Monoszlóy Dezső miért szeretlek Szeretném megmagyarázni nagyon összetetten miért szeretlek Az egyszerűség motorjára hiába ülnék az a holdig se jut s Tőled hozzám sokkal hosszabb az út hosszabb és kiszámíthatatlan ott kezdődik hogy talán nincs is szerelem mint a kicsirázott krumpli önmagunk vermében rothad az érzés: a menj el a maradj velem Választani kell (szinte mindegy) az abiaktalan pincében kotorászol Elvégre mindenből trágya lesz De még nem! Még mozgolódik a rothadás Ez még az élet s az életnek kell a jászol Kell hogy falj fel és eméssz meg mert megemészthetetlen ki-ki önmagának A kéj hernyó-fogai szájadban nőnek szálakra tépnek szétcibálnak Szeretném megmagyarázni nagyon összetetten miért szeretlek Mert talán ez se igaz akár a többi Igen ezért mert ez is hazugság de torkomra sül s nem tudom kiköpni trombita A trombitában megrekedt a hang s hiába gyűrkőzött mögé tüdők és szájak fújtatója a hangszer hallgatott Némaságában volt valami gőg mintha ő lett volna a hang egyszerre meddővé vált szülője s nem is a hang szülte volna őt
