Irodalmi Szemle, 1967

1967/4 - DISPUTA - Jaroslava Pašiaková: Avantgardista útkeresések az első világháború utáni szellemi válságban

Az „abszolút művészetre" való törekvést csak André Breton fejezte ki 1924-ben, első szürrealista kiáltványában. Kijelentette, hogy hisz két olyan látszólag teljesen ellentétes állapot egyesülésében, mint az álom és a valóság, és hogy ez az egyesülés egy abszolút, magasabb valóság — a szürrealitás — elérését teszi lehetővé. Kassák Lajos mindkét irányzat termékeit ismerte és közzétette. Úgy látszik, hogy érzékenyen meg tudta különböztetni az egyik esztétikai formából a másikba való szerves átmenet lehetőségeit, saját alkotásaiban pedig már az akusztikai és a vizuális hatás egyidejű kiaknázására törekedett. Kassáknál természetesen a vizuális érzékelés az elsődleges. A szavak fülbemászó zeneisége nem ragadja magával, és nem kápráz­tatja el. Sőt, ellenkezőleg; úgy látszik, hogy az orosz futuristák módszeréhez áll kö­zelebb, akik a szavak átcsoportosításával, szokatlan halmozásával és ismétlésével emelték ki a szavak dinamikájának lényegét, és így új nyers valóságot teremtettek. Kassák ezzel zúzza szét a régi megállapodott és Tsonvenciós világképet, amelyet szí­nesen és térbeli kiterjedésében fog fel, mint a festőművész. Kassák az orosz futuristákhoz hasonlóan fölfedezte a primitív folklórelemek egyesí­tésében és új szókapcsolatok tudatos létrehozásában rejlő mágikus nyelvi erőt. Ezáltal új szintézishez jut el, amelyet mind az absztrakt, mint a konkrét művészet alkotó módszerének tekinthetünk. Kassák lerombolja a régi formákat, s ezeket új konstrukcióval helyettesíti. A felsza­badított szókapcsolatokban új, szilárd rendet és értelmet teremt. Nem a nyelvtani alkatot, hanem az egész költemény alkatát tartja tiszteletben. A nyugat-európai absztrakt költőkkel ellentétben Kassák sohasem teljesen irracionális, és egyáltalán tiem destruktív. Költeményei rideg, szigorú alkotások, amelyeknek formája és tartalma kölcsönösen feltételezi egymást. Az viszont tagadhatatlan, hogy egyúttal fülszövegek is. Erről a ver­sek sikere is tanúskodik. De valójában csak első feleségének, Simon Jolánnak az interpretálásában tűntek ki. Simon Jolán versmondását pontosan le nem fordítható német kifejezéssel művészi „Sprechaktion“-nak tekinthetjük, amely fölfedte Kassák verseinek érzelmi karakterét, és általános karakterüket is kiegészítette. Simon Jolánról nagy elismeréssel Irt Kovács Kálmán Az új előadóművészei címen cikkében. (Ma, 1922, VII.) Kassák, versei látszólag bonyolult rendszerben épülnek fel. Alapjuk a való élet, kép­zelettel, álommal és reminiszcenciákkal szabadon összefűzve. Ezek a főrétegek gyakran kontrasztszerűen fedik egymást, aminek következménye a világ szimultán jellegű, tértől és időtől független megmutatása. Költészete egyúttal szellemes (de nem artisz- tikus) és spontán. Szabad érzelmi és gondolati asszociációs jellege van, amely élmé­nyekben gazdag belső életének a visszatükröződése. Ebben a valóság mint álom, a ta­pasztalat mint vágy, a múlt mint jövő jelenik meg. Kassák azonban sohasem szorítkozik egyetlen időszakra. Bár képzelőtehetségének határait a konkrét, objektív valóság szabja meg, szimultán látásmódja a való dolgokat a valótlanságba vetíti át, és viszont. Ebből a szemszögből nem ismer határokat. Fan­táziája több dimenziós, és az idő felett áll. Verseinek felépítése különleges. Igaza volt, amikor tiltakozott a gyanú elleti, hogy egyedüli tanítója és mintaképe Walt Whitman. Maga a szabadvers nem szolgál ele­gendő alapul arra, hogy meghatározza a költő jellegét. Az azonban vitán felül áll, hogy Whitman nemcsak verseinek szerkezetével, hanem imagináciőjának erejével is hatott Kassákra. De nagyon fontosnak tartjuk leszögezni, hogy Kassák természetét elsősorban a modern költészet whitmani típusa befolyásolta, az erős francia hatás (Rimbaud, Apollinaire, Aragon) pedig inkább munka- és költőtársán, Illyés Gyulán észlelhető. De Whitman figyelmes olvasásakor ráeszmélünk, hogy bizonyos különbségek, eltéré­sek mégis voltak közöttük, s ennek magyarázata lelki alkatuk különbözőségében kere­sendő. Whitman plasztikus és epikai kolosszus. Kassák inkább sima és tömör. Whit­man amerikai, mentalitása az első pioníroké, akik az újonnan szerzett földet védel­mezik. Kassák lélekben sohasem szakadt el a földdarabtól, amelyen felnőtt, és soha­sem érezte magát hódítónak. Kassák mindig hazatért. Hazatérései mindig új tapasz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom