Irodalmi Szemle, 1967

1967/4 - Ján Smrek: Versek

Napóleon is leszállt néha a szeszbe, melynek neve volt s fénye, tisztán megláttuk szeme kékjét, s hallottuk Párizs üvöltését, mely azért zúgott egykor, hogy viruljon a császár dicsősége.

Hiába keresnétek közös nyelvet, az italétól szebbet nem találtok, a világ himnuszát is azon írták, és minden szemből előcsalja a szeretet nevelte könnyvirágot.

Nem is virrad fel boldogságunk napja, míg nem simulnak töltött poharakra a töltött fegyvert emelő kezek.

Miért folyjon mindig vér?

Csobogjon jó ital!

Némuljon el a gyilkos ágyúdörgés, s szelíd poharak csengjenek!

Baccardi, téged szólít hő fohászom,

vágyva idézlek, Martell, Mumm, Hennessy,

gyertek, adjatok új erőt,

gótívü lelkem nagyon beteg,

mélyén fekete háló lebeg,

mit bús gond szörnyű pókja szőtt.

(1944) Veres János fordítása

Bácskái Béla: Fametszet