Irodalmi Szemle, 1967

1967/1 - L. Gály Olga: Beszélgetés Anton Hykischsel

Min dolgozik most?

Miután befejeztem a már említett rádiójátékot, dolgozni akarok még a Červené storno című televíziós játékomon, és anyagot gyűjtök a tényirodalomból (non-fiction). Lehet, hogy útijegyzeteket is készítek. Olvastam Dobos László útijegyzeteit az Irodalmi Szemlében, és kedvem kerekedett a szabadságok elillanó benyomásait megragadni.

Bízik-e nemzedékében, és ha igen, miért?

Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyet az írók III. kongresszusán magam neveztem el 1956-os nemzedéknek. Ez az elnevezés megfogant. Az idősebb nemzedék kritikusainak véleménye és a szlovák próza legifjabb hullámának fellépése ellenére (Šikula, Pavel Vilikovský, Rudolf Sloboda) is azt gondolom, hogy a keresés átmeneti időszaka után még lesz mit mondania a mi harmincas nemzedékünknek. Életünknek ugyanis jelentékeny élménygyűjtő időszaka van. A múlt és a jelen között állunk. Elég fiatalok vagyunk ahhoz, hogy ne fogadjunk el mindent feltétel nélkül apáinktól, és hogy a fiatalok higgyenek nekünk. Elég idősek ahhoz, hogy az életet megfelelő adag kétkedéssel, vágyakozással és kiegyensúlyozottsággal fogadjuk el. Az a nemzedék vagyunk, amely még emlékszik a háborúra és a fasizmusra, a Sztálin-kultusz idején serdültünk fel, és felnőtté a szocializmus megtisztulásának idején értünk. A gazdasági és műszaki kortárskáderek manapság az élet minden szakaszán vezető helyekre kerülnek, és komoly erőt képviselnek, amely felelősséget visel a dolgokért.

Lehet, hogy régimódi ember vagyok, de erős felelősségérzet él bennem. Mindenki, aki legalább valamihez ért, felelősséggel tartozik az életnek.

Szervátiusz Jenő: Önarckép, tiszafa