Irodalmi Szemle, 1967

1967/3 - FIGYELŐ - Josef Skvorecký: Halál a Tű-sziklán

— Én nem tudom — mondta morcosán a zászlós, és szintén feltekintett az égre, amely itt-ott már kéklett. A köd és a felhő felszakadozott. — Az a benyomásom, hogy éppen azt játszunk. — Elhallgatott, majd így szólt: — De ha mégis így volna, mégiscsak kellett, hogy Fikotová- nak valamilyen oka legyen rá. Az pedig nincs ...

— Vagy mi nem tudjuk. Az ember nehezen igazodik el a nők lelkivilágában.

Málek gyanakvóan pillantott rá, s a hadnagy gyorsan hozzátette:

— Alaposan összebogozott háromszög ez, jó volna, ha valaki segítene kibogozni. — Felsóhajtott. — Szóljon nekik, hogy küldjék ide Malátot.

Sokáig nézte a csúnya, fekete férfit, majd így szólt: — Nézze, Malát úr, maga tudja, hogy ők ketten, a meggyilkolt és Bartoš vetélytársak voltak.

— Ügy gondolja, hogy Jifina miatt? — kérdezte higgadtan Malát.

— Igen. Megmondhatná-e nekem, hogy tulajdonképpen melyiküket részesítette előnyben?

— Azt én nem tudom.

A hadnagy úgy látta, hogy Malát elszomorodott.

— Azt hiszem, hogy mindkettőjükkel csinálta.

— És valami más elintéznivalójuk, ahogy mondani szokás, nem volt egymással?

— Nem tudom. Lehet, hogy volt.

— Gondolja? És miért?

— Paterának sikere volt a nőknél.

Szavaiból irigység érződött. De a hadnagy ebben nem volt biztos.

— És Bartošnak? — kérdezte.

— Talán neki is. Nem tudom. Nem törődtem az ügyeikkel.

— De nem zárja ki? Bartoš esetében gondolom.

Malát elgondolkodott.

— Paterának inkább — mondta.

— Ahogy mondani szokás, nagyobb Don Juan volt?

— Talán nem is. De Bartoš becsesebb volt neki.

A fekete férfi hangjában most már világosan érezte a melankóliát. A hadnagy hirtelen megkérdezte:

— Nem látta úgy, mintha a lány ennek következtében többet jelentett volna Paterának?

— Talán — mondta habozva Malát —, csak annyit mondhatok, hogy szerintem mind a kettővel csinálta.

— Igen, ezt mondta. És hogy Paterának valószínűleg más női is voltak.

Malát hirtelen felkapta a fejét.

— Ezt nem mondtam.

— De nem zárta ki a lehetőségét.

— Nem. Azt nem.

— Köszönöm. Visszamehet a sátorba — mondta komoran Borűvka hadnagy, és Málekhez fordult.

Aztán bonyolult utasításokat adott, és körülbelül egy óra múlva ismét a Kilátón állt, a hűvös szőkeség mellett, aki a foltos térdnadrágban is szorongást keltett benne. Alattuk, a Tű-szikla tetején, Málek zászlós