Irodalmi Szemle, 1967

1967/3 - Palotai Boris: Pokróc az ablakon (elbeszélés)

Iboly lefújta a porcukrot a süteményről. Sokáig fújta, bele a levegőbe. Ujjahegyével szájába morzsolt egy darab tésztát: — Ragad.

— Hiába kértem...

— Hideg volt a sütő, azért ragad — vágott közbe Iboly. Felállt, lesimította a ruháját. — Lekésem a mozit!

Egyikük se mozdult. Hallották az ajtó dörrenését, utána csend lett. Az ablak négyszögében egy papírsárkány himbálózott, Marci egy darabig szemmel tartotta.

— Hát igen... — szólalt meg olyan belenyugvással, mely mögött dühös és ellenkező készenlét feszült.

Vilma összehajtogatta a papírszalvétát, egyre kisebbre hajtogatta, már olyan kicsi volt, hogy elfért a markában. — Hazudtál — mondta csendesen.

— Még hogy én... én... Te hazudtál! Nem járt nálad az öregasszony. Majd hanyatt estem... Mit hazudtam én neked?

— Mintha nem tudnád. Ügy beszéltél róla, hogy egy kis girhes, koszos. Egy csúf kis dögről beszéltél. Ez... ez talál magának szállást! Ennek ti gondoskodtok fekvőhelyről. Ez... ez... ennek úgy áll a melle, majd kiugrik a blúzából... Azért esett meg rajta a szíved... Ilyen bőrrel, ilyen fogakkal... — mondta elfúlva.

Marci az ablakhoz dűlt. Holnap megnézi magának azt a lányt...

Kresz Albert felvétele