Irodalmi Szemle, 1967

1967/3

réit pl. első pillantásra műtermi alkotások­nak véljük, pedig kávéházban, váróterem­ben, vonaton, parkban fényképezte őket. Növeli a hatást képeinek tónusgazdag­sága. A fényt Tóthpál azonban sohasem öncélúan alkalmazza, hanem mindig a gondolatot hangsúlyozza vele. Ezt a törekvé­sét kitűnően érzékelteti az úttesten áthaladó \ férfi képe, melyen az árnyék fokozza az érzelmi hatást. Ügy látszik, Tóthpál kerüli a formalizmust és a különleges technikák alkalmazását is. Becsületesen megbirkózik a feladatokkal, mert igényessége mellett fő törekvése az igazmondás, természetesen nem leíró vagy naturalista módon. Mon­danivalójának erőteljesebb megfogalmazása érdekében gyakran él sejtetéssel és jel­képekkel. Első önálló szereplését, az 1966 októ­berében, a Kultúrny život szerkesztőségében megrendezett kiállítását komoly előkészüle­tek előzték meg. A fokozottan igényes válo­gatás után több, mint negyven kép repre­zentálta az alkotót. E bemutatkozásnál főképp zsánerképek kerültek kiállításra, melyek legtöbbje a megismételhetetlen pil­lanatot rögzítette. Már ezt a kiállítást is elismerésként könyvelheti el Tóthpál Gyula. Az eddigi sikerek még többre kötelezik, amit bizonyára őmaga is tudatosított. Éppen elég előnyt biztosít neki szorgalma, tehet­sége és fiatalsága, hogy újra és újra kelle­mesen lephessen meg bennünket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom