Irodalmi Szemle, 1967
1967/2 - FIGYELŐ - Tatarka, Dominik: Revolverkölcsönző
körtefa alatt, még akkor is, amikor a körtefát kettészelte a villám, és eltakarították. Brao apó ottmaradt, s örök időkre a kunyhó meg a falu törzse lett, legalábbis nekem és egyikét nemzedéknek. Szerencsés, természetes vagy bol- dogságos emberi halál a meszesedés, elfeledkezni, fokozatosan elfeledkezni magunkról, míg végül a mi kedves, szeretett menyünk is elfelejt bennünket, a menyünk is, akire és gyermekeire ráhagytuk összes kínjainkat, a kunyhónkat, a kizöldült szántót, s a mezsgyékbe és a ház köré ültetett gyümölcsfákat. No, de tBrňo apó, legyen számára .könnyű, saitöbbi, ezek homéroszi idők. Megyek hát. Itthagyom ezt az irattáskát, lesz talán benne annyi, hogy a szeny- nyet eltakaríthassák. Köszönöm, kötszönöm1 a társaságát. Még egy szót, Kommeritátor! Még egy szót, kislány? Mit üzenek az utódoknak? Szép volt, de elég volt. Kommentátor, szeretném kérni a beleegyezését. Megengedi, hogy a hangját, hogy ezt az egész beszélgetést elhelyezzük a szalagtárban? Nem, azt már nem. Mire volna jó ez a nyüszítés. Inkább a csontvázamat ajánlom fel. De miért nem? Ugye, lehet? Nem. Nem azért, mintha talán leibecsülném' a szalagtár nevelő szándékát. Ugyan, ugyan. Hiszen én csak felindultságomban beszéltem. De ha mégis szeretné megőrizni, pedagógiailag hasznosítani gondolataim hamisítatlan képét, forduljon a központi fegyverbolt elárusítónőjéhez. Ő megadja önnek leghűségesebb barátom címét. Azét, aki életem minden fontosabb pillanatában lelkesen hallgatott engem, ha munkahelyet változtattam, ha önkritikát gyakoroltam, előtte is, utána is, ha nőt fogtam, szóval mindig. Ő a buzgalom és a baráti bizalom mellett műszaki szempontból is elérte a világszínvonalat. Ő mindezt pontosan rögzítve hozzám való baráti érzéséből biztosan megőrizte. Ez lesz a végső leleplezés is ebben az én detektívtörténetemben. Adja át az üdvözletemet, és mondja meg neki, illetve ne mondjon semmit! Hiába, a mozgás. A növényt és az ember is, a barátot, vagyis mindent, ami eleven, át kell ültetni, mivel, sajnos, egyszer minden talaj kimerül. Adieu, csalfa szerelem, lebe wohl! A kertész majd permetezzen be oldószerrel! Zs. Nagy Lajos fordítása
