Irodalmi Szemle, 1967
1967/2 - FIGYELŐ - Tatarka, Dominik: Revolverkölcsönző
Dominik Tatarka *) revolverkölcsönző (* Akkor háit kapcsolja be, kislány! Ügyis ez a 'maga feltétele. Miféle feltétel, Kommentátor? Vadászpuskáját a kezében tartja. Ilyein esetben nem lehet szó semmiféle feltételről. Elvről, alapelvről van sző. Egyébként csakugyan azt gondolhatná, hogy életének utolsó pillanatait öngyilkosjelöltek bordélyában töltötte, nem pedig intézetben, ahogy azt ma déluitán már nemegyszer az orrom alá dörzsölte. Lássa be, naponként annyi emlber követ el ön- gyilkosságot. De a haldoklás folyamatáról, a haldoklás technikájáról semmi tapasztalatunk sincis, mert az emberek, a2ok is, akik maguk végeznek magukkal, felindult állapotban teszik. Szóval meg kell hallgatnom, amit összelocsogtam magának. Aztán már nem felindult állapotban halok meg, tapasztalatainkat gazdagítom. Hallgatok már,, kapcsolja hát be! Üljön még le, kérem. Ide, a fotelba, aihiol ült. Ezzel a gombbal itt a karfán maga kapcsolja be a hangját. Bármikor megszakíthatja, kiegészítheti, bármit megjegyezhet, hozzáfűzhet vagy törölhet is, akár a szalagot is elégetheti itt a hamutartóban — de akkor meg kell fizetnie. Köziben rá kell jönnöm, hogy képtelenség, amit csinálok. Oktatni, átnevelni az öngyilkost? Legalább azt a lehetőséget ne zárja ki, hogy a hangija v&lakinek hasznos lehet. Itt ez a ceruza, elég, ha bedugja valamelyik lyukba a kartonlap szélén, motívumok szerint vannak csoportosítva, emit.t meg foglalkozások szerint. Megpróbálja? Próbálja csak, hallgassa meg valakinek a hangját! Hát jó. Például ezt. Hhhhhhóu hááá, mit keresek én itt, édesanyám, mit akarok én itt, így elcsúfítva, hhh, megölöm, megölöm magam. Elcsúfított, leforrázott az a szajha. Uhh hhh He? Hallod-e? Kis masinám, te, te hallgass meg, hallgass meg, nem tudom, én semmit se tudok, hhhhihhóu hááá, hallgass meg, de te nem hallgatsz rám, te semmit se tudsz. S ilyen az egész tekercs, cbupal balálhörgés. No, és mi ebből a tanulság? Maga egy utálatos, cinikus fráter. Én csak ezt mondom magának: Gyönyörű sztriptíz -teltünket levetkőzhetjük, azt igen. De a lelkünket? Brrr! Az nem olyan csodaszép, és nem is olyan egyszerű. Én, a Nagy Kommentátor csináljak ilyesmit? Próbálja meg! És legalább öngyilkos lett az a pucér istennő? Szerettem volna magát kihalászni onnan, de nem tudom. Most bosszúit áll rajtam, mert Kommentátor vagyok. Inkább mégis bekapcsolom. íme, az én emberi hangom!
