Irodalmi Szemle, 1967
1967/1 - Marencsin Mária: Két vers
Marencsin Mária illúzió Szemeimből a beszéd folyója árad; gondolatokat formálok belőle, hogy hasonlítsanak a fényhez. Valamint azon beszéd is, amely szememben marad halálom után, költészetté válik, a valóság törvénye szerint. Szervátiusz Jenő: Alszeg, tölgyfa, (1941) bizalom Az én költészetem nem csupán kúszás-mászás a szenvedély fáján; nem csupán a kék madár fészke hív engem. Az én költészetem nem csupán vágyódás csillagfények után, vagy az Énem után, aki valahol folyton s erősen döngeti a burkot. Két gondolat között született a Gyermek. Gátat emelek állandó éberségből a tudat alatti, az ösztön feletti árvizek ellen. A világ vizében a folyás kezére játszom — törvények medrében. Szavaimba szorzást helyeztem s osztás utáni vágyat, vitamint, kenyeret, tüzet vizek felett. Szavaimba magokat ültettem, hogy ki-be nőjenek az Ajtón.
