Irodalmi Szemle, 1967

1967/2 - FIGYELŐ - Mács József: Vincent Šikula: Rozarkávial

Mik a tulajdonképpeni művészi értékei Šikula novellájának? Mondtam már, hogy a nagy témákat — háborút, felkelést, szocialista átalakulást — kerülve, reflektorának fényét egy családra, illetve egy szellemi fejlődésében visszamaradt leányzóra, Rozarkára vetíti, aki képtelen megérteni a felnőttek világát, nem képes tizennyolc éves leányemberként a saját lábára állni, tizennyolc éves lányok fejével látni, gondolkozni. Ilyennek született, ezt a sorsot szabta ki számára az élet. Segítségre, támaszra van szüksége, de a segítség sem lehet akármilyen, a segítőnek azonosulnia kell a lánnyal, idomulnia hozzá, gyermeteg élményeihez, gondolataihoz. Pszichológusnak kell lennie, aki felismeri a gyógyítás módját! De ki tud ilyen szerepet betölteni Ro- zarka családjában?

Az édesapa nyers, indulatos, a maga száz bajával viaskodó ember, aki görcsösen ragaszkodik világához, szokásaihoz, az üveg borhoz, amit felesége — míg élt — mindennap kiküldött az ebéddel a mezőre, Csabrak alatti viskójához, amely ütött-kopott ugyan, de az övé, még akkor is, ha lenyesték mellőle a kertet, s már annyi hely sincs a háza körül, ahová piszkítson. Mara, a leánytestvér, férjhez ment, férje befolyásolja viszonyát a család tagjaihoz, az a férj, aki az élet nehezebbik részét már nem hajlandó vállalni, aki élvezni akarja az életet, a gondtalanságot. Andrisra, a fiútestvérre marad hát a lány, arra a testvérre, aki főiskolát végzett, és már dolgozik. Ők rendezkednek be a házban, külön szobában, ahogy illő: külön Ro- zarka, külön Andris, ö a lány lelki gondozója.

Ez az a szerep, amit a szerző a történet elbeszélőjének és hősének, Andrisnak szán! Segítse eligazodni Rozarkát abban a világban, amelyet visszamaradt szellemi fejlődése miatt képtelen megérteni. Šikula írásának ez a legszebb vonása, ez a mélységesen emberi viszony, a pártfogoló Andris és a bájosan egyszerű Rozarka egymáshoz valló viszonya. Andrisból megértés, Rozarká- ból melengető jóság sugárzik, gyerekesen rajong mindenért, amit maga körül lát: az esti fényben röpdöső lepkéért, a mezőn nyíló virágért; semmit nem akar tudni, ismerni abból, ami az életet beárnyékolhatja, a szomorúságot is csak akkor engedi belefészkelni a szemébe,

ha elvesztett édesanyjára gondol. Gyermekien egyszerű gondolkodás a Rozar- káé. S ennek a két végletnek, a nagykorú lány gyermekesen naiv szemléletének és a szürke hétköznapok valóságának már-már tökéletes rajza, mindenkit meggyőző lélektani indokoltsága az újszerű és remek Šikula novellájában.

Andrisnak az is szerepe az írásban, hogy feledtesse Rozarkával a baját, ne tudja meg, miért maradt gyermek és naiv. És itt érünk Šikula művészetének a lényegéhez: ahogyan felejtet, amilyen eszközöket alkalmaz. Magyarázatért nem kell messzire mennünk. Irodalom talán még nem is volt, amikor már az emberek örömüket a mesékben keresték. Šikula szintén egy mesemondón, a szlovák Dobšinskýn nevelkedett, tehát nem véletlen, hogy a novellában kulcsszerepet kap a mese. Andris olyan pszichológus, aki felismeri a bajt és a gyógymódot is, azért szerepelnek receptjén a mesék és a történetek. Šikula novelláját a történetek történetének is nevezhetnénk! Mesével segíteni embertársunk szerzett vagy öröklött baján. Andris a saját gyermekkorához tér vissza példákért, történetekért, megélt vagy hállott dolgokért, hogy teljesen azonosulhasson!

A történet kisvárosi környezetben, Štúr szülőfalujában, Modoron játszódik, ahol mindenki ismeri a másikat, egy kicsit belelátnak egymás fazekába is, mindenki tud a másikról egy-egy történetet, és Šikula tdllát ez vezeti, ez a kitűnő szemre és érzékre valló módszer. Nem vázol szokványos hátteret, a hagyományos leírásmódra is fittyet hány, csak az érdekli, ami Rozarkához kapcsolódik, az ő szánalmas világának rajzát teszi teljesebbé. Helyszín legtöbbször a főtér, amelybe utcák torkollnak; itt fordul meg minden ember, s a főtérre nyíló ablakok lakói is tanúi a szemük előtt játszódó eseményeknek. Rozarkáék is a főtéren haladnak át, ha apjuktól, a Csabrak alól jönnek; a főtéren mindig történik valami, hiszen míg a gyerekek lepkére vadásznak, néhány felnőtt éppen a kocsmából jön, és ittasan beszédbe elegyedik Štúr szobrával, vagy énekel neki. A főtéren áll meg, vagy halad át Vendel is, aki személyesen ismerte az utolsó királyt és szeretőit; meg Dreny bátyó, a seprűs, aki után seregestül tódulnak a gyere