Irodalmi Szemle, 1967

1967/1 - Zs. Nagy Lajos: Versek

Zs. Nagy Lajos

ótestamantum-angodély

eső

álmatlanul

(Batta Györgynek, szeretettel)

Később megsértődött, mivel egy teljesen szürke, a vasárnaphoz, a vasárnapdélután várható sexuális eseményeihez méltatlan árnyalatot fedezett fel Szulamit hangjában, magára csavarta legolcsóbb köntösét, és füstölögve elrohant a mérkőzésre. Mire kiért, a vendégek már hatszázhuszonöt—nullra vezettek, és az izraeli balösszekötőt a pálya közepén ápolták; örült, hogy a prédikátorok és próféták közül senki sem ismerte fel az elnyűtt köntösben, nyilván őket is porig sújtotta ez a szörnyű vereség; a filiszte- usok bukfencet hánytak a boldogságtól, csimpánzokként ugráltak a kapufélfán, szamárfület mutattak Izrael zokogó népének.

— „Ez is hiábavalóság“ — dörmögte elfúló hangon a Fényes Agyvelejű, és haragosan indult vissza bíbor sátra felé.

Szulamit hisztérikus görcsökben rángatózott a rádiókészülék mellett, melyben Szepesi szidta a bírót.

Hajnalban, mikor a költő elmosatlan csészén repül a sivatag fölött, s a trágyadombon kék taréjjal kukorékol az értelem,

mikor a gőgös jegenyék felsorakoznak a szélben, s a holdkóros kutyák rúgásért esedeznek, mikor az utolsó öngyilkosjelölt is betántorog a reménység kapuján, akkor te,

Szulamit,

kitakarod édes emlőidet, mondván:

„Kezdődhet a boldog föndrengés, kezdődhet a történelem:

Megengedem.“

A kályhatűz felakasztotta magát, ezüst zsinórok lógnak a kéménybe, csillogó orrát a kutyám beledugja a fellegekbe, megáradt patak gyűjti össze a lányok lábnyomát, polcomon vizet ereszt a lengyel-magyar szótár, meg kéne tanulni kínaiul, vagy esernyőt kellene vásárolnom, hogy ne járjak lehajtott fejjel.

Három napig feküdtem mozdulatlanul, arra vállalkoztam, hogy helyettesítem a főutcát, háromszor huszonnégy órán át ropogtak bordáim között a szeretett tűsarkak, három napig ámultam a parányi nadrágok rózsaszín csipkéin, hallgattam a harisnyatartók finom zümmögését, a babakocsik kerekeinek makrancos csikorgását, de a harmadik hajnalon, égre tárt szemem felett átdörgött a Tábornok külön-repülőgépe.

Mérgesen a falnak fordultam, s elaludtam.

Szervátiusz Jenő: Hajnal, mészkő