Irodalmi Szemle, 1967
1967/2 - HAGYOMÁNY - Varga Rózsa (Magyarország): Írók, intellektuel-mozgalmak és az antifasiszta egységfront
egyes nemzetiségek a csehekhez hasonlóan szintén kialakították fórumaikat a Levá Fronta nemzetiségi testvérszervezete volt a német Linksfront s. az ukrán Postup. Szlovákia területén a Levá Fronta szervezését nem engedélyezték, szerepét a baloldali politikai állásfoglalást a nevében kevésbé hangsúlyozó B1S (Blok inteligencie slovenskej) töltötte be. Tevékenységükben e szervezetek szorosan kapcsolódtak a CSKP munkájához, sztrájkok idején együtt tüntettek a munkássággal, pénzt gyűjtöttek a sztrájkolok és munkanélküliek támogatására, s aktív részt vállaltak a propagandairodalom előállításában és terjesztésében. A mozgalomban a poetisták, DAV- isták és a proletárművészet tagjai együttműködtek, nem* volt a csehszlovákiai kultúréletnek olyan jelentős személyisége, aki valamilyen módon ne lett volna kapcsolatban e szervezetekkel. A csehszlovákiai magyarság körében az AEAR és a Levá Fronta funkcióinak betöltésére lett volna hivatva a Sarló. Eredetileg mindegyiknél korábban és egészen más jellegű mozgalomként indult. A folklórgyűjtő cserkész-diáktársaságból a 20-as évek végére a magyar intelligencia politikai, tudományos és művészeti életének motorizátora lett. A szociográfiai tanulmányutakon tulipánfejes kapufélfákat kereső, nagyrészt polgári származású ifjúság a falu nyomorával, sztrájkoló, kommunista földmunkásokkal találkozott, akiknek Kosuton a polgári köztársaság csendőrsége sortűzzel magyarázta, meddig terjed Csehszlovákiában a jog és a szabadság. A gyakorlati leckét a kommunista pártnak a Sarlós-mozgalmat elemző kritikája egészítette ki, s a következmény: a Sarló 1931-ben szeptemberi kongresszusán csatlakozott a kommunista munkásmozgalomhoz. A francia értelmiség antifasiszta mozgalmának hatását a Sarlós-fiatalok tevékenységében könnyen ki lehetne mutatni. A 20-as évek végén a tanulni vágyó csehszlovákiai magyar fiatalság egy része középiskoláinak elvégzése után Párizsba vette útját. Rövid egyetemi tanulás, vagy más kísérletezés után visszatérve többnyire ezekből a fiatalokból került ki a haladó magyar ifjúság vezető rétege. 1929 júniusától egy évig Párizsban tartózkodott Jócsi/k Lajos és Dobossy László, majd utánuk utazott az utóbbi öccse, Imre, s a következő évben már egy valóságos kis csapat. A forradalmi szellem hatását, a „veszedelmes" eszmék Párizsból való beáramlásának lehetőségét a szabadság magyar vámőrei rögtön megszimatolták, s talán már előbb felfigyeltek rá, mint maga a Sarlós-ifjúság. Már 1931 áprilisában készült egy jelentés Csehszlovákiában a magyar belügyminiszter számára „Sarlósok kapcsolatai párizsi kommunistákkal" címmel. „Megbízható részről nyert bizalmas értesüléseim szerint a szlovenszkói »Sarló« nevű progresszív diákegyesület kapcsolatot tart fenn a párizsi kommunistákkal, és a »Sarló« három tagja, nevezetesen Terebessy János, Brogyányi Kálmán és a Peéry nevet (anyja neve) gyakran használó Limbacher Rezső nevű pozsonyi diákvezér (aki a »Sarló« című progresszív diákegyesületnek egyik legaktívabb tagja), az elmúlt évben Párizsban voltak azon állítólagos célból, hogy ott kommunista agitátor kurzust végezzenek. Miután valószínű, hogy a »Sarló« egyesületnek a magyarországi radikalizmusra hajló diákság körében exponensei vannak, célszerű volna a »Sarló« vezető tagjait magyarországi utazásuk alkalmával erős megfigyelés alá helyezni_ A »Sarló« legjelentősebb tagjai, Keszler Balogh Edgár, Terebessy János, Limbacher Rezső, Jócsik Lajos, Dobossy László és Imre, Horváth Ferenc, Ferencz László, egyetemi hallgatók." Az „agitátor kurzus" minden valószínűség szerint a hatalmukért rettegők agyrémeinek szüleménye. De hogy a csehszlovákiai magyar fiatalság szellemi és politikai arculatának kialakulására a francia értelmiség antifasiszta harca nagy hatással volt, azt a korabeli lapok, folyóiratok számos dokumentuma is igazolja. Romain Rollandnak nagy kultusza volt Csehszlovákiában, s a magyar értelmiség egy része közvetlen levelező kapcsolatba is került vele. Cselekvő humanizmusa példa, s a szellemi harcokban tőle várják az eligazodást. Ilyen vonatkozásban fordult hozzá a harmincas évek elején Krammer Jenő és Simándy Pál. Kapcsolatukat Krammer Jenő részéről egy személyes látogatás (1931-ben), s a csehszlovákiai értelmiség útkeresésének problémáival foglalkozó érdekes, 1936-ig tartó többszöri levélváltás pecsételte meg.
