Irodalmi Szemle, 1967

1967/2 - Monoszlóy Dezső: Felszabadulás (novella)

— Tudja mit, Köszeghy, beszéljen a felszabadulásról. Hiszen, ha nem tévedek, maga éppen abban az évben született.

A diák a hóna alá néz. Egyik fejében ott van minden, az utca, a folyosó, a strand, Mária. Tizenhatodik Lajos, Imre bácsi, Vilma néni, az egész tarakkparti és az autószerelő műhely. Ha ezt a fejét odaadná a talárosnak, biztosan sikerülne a vizsga. Másik fejében ott van a pontos felelet: Dicsőséges csapataink ekkor, meg ekkor... Harmadik fejében nincs semmi. Harmadik feje azzal az üres írkalappal egyenlő: A sivatagban állt egy arab, de már elment. Hirtelen nem tudja, hogy melyik feje melyik. Még szerencse, hogy az egészet csak álmodja, még nincs is a folyosó végén, még csak most következik az a szoba. A taláros még nem is kérdezett tőle semmit. De az is lehet, hogy ezt most már nem az álomban kérdezte tőle:

— Köszeghy, beszéljen a felszabadulásról!

Nem, most már valóban egymással szemben ülnek. Az egész dolog végtelen egyszerű. Leteszi az asztalra a fejét a helyes felelettel. De még egy kicsit várnia kell, a másik fejében most indul el a teknősbéka. Akhilleusz rohan utána. A teknősbéka mindig előtte megy egy centivel. Most kellene segíteni Akhilleusznak. Csak egy kicsit kellene meglökni, hogy felszabaduljon, hiszen már a Bastille-t ledöntő csapatok is elindultak, ott rohan Robespierre, Marat és Danton is.

A taláros öregúr szemüvege csodálkozva csillog. Nem érti, miért nem éri utói Akhilleusz a teknősbékát.

Nagy József: Egy planétán (linómetszet)