Irodalmi Szemle, 1967

1967/1 - Egri Viktor: Örökbefogadás (elbeszélés)

ben más volt, mint az ősi birtokait elúsztató, gőgös és úrhatnám dzsentrivilág, amely ott élt ugyan szoros közelségében, de élesen elhatárolva, elkülönülve, és nem keveredhetett vele, mint ahogy tűz és víz nem keveredhet.

Alig töltöttem be a tizenhetedik évemet, amikor az öregúrhoz kerültem, s az ő házában, a bolthajtásos üzlet üvegfallal elkerített irodájában kezdtem megismerkedni a kalmárkodás egyszerűnek tűnő, és mégis igen bonyolult fortélyaival: hogyan kell futó vevőkkel bánni, megkülönböztetett tisztelettel kezelni ez állandó, rangos vevőket, kinek lehet hitelt adni, és meddig terjedhet ez a hitel.

Ha van kereskedői tisztesség, elődöktől örökölt hajlam a becsületességre, az öreg- úrról elmondhatom, hogy a tisztesség mintaképe volt. S ezt nem csupán abból állapíthattam meg, ahogy a vevőivel és az alkalmazottakkal bánt, de abból is, hogy a „gyárban“ nem tűrt meg semmiféle csalást. Szabott ára volt mindennek, az üvegekbe és hordókba az került, amit a vevő rendelt, egy fokkal sem adott gyengébb rumot, törkölypálinkát vagy más szeszes italt.

A munkások kedvelték az öregurat, sohase ócsárolták vagy szidták a háta mögött. Arra persze vigyáztak, hogy egy-két pohárral ne hajtsanak fel többet, és ne álljon keresztbe a szemük; az öregúr nem tűrt részegeskedőt az üzemben, inkább elnézte, hogy szombat esténként egy félfiaskó itókát eltüntessenek kék vászonnadrágjuk bő 'zsebében.

Kadlec úr, aki még az öregúr apjánál inaskodott és afféle mesteri rangja volt, különösen becsülte a főnököt. Patriarkális rend uralkodott az üzemben, az öregúr a mesternek adta ki rendelkezéseit, mit kell a fogyó készletekből pótolni, miféle szállítmányok kerülnek sorra, és másnap Kadlec úr szakavatott felügyelete alatt súrlódás és fennakadás nélkül folyt a munka; ellenőrzései során az öregúr ritkán bukkant hibára.

Kadlec úrtól tudtam meg, hogy a másik gyárban, az Otthon-kávéház melletti Bet- telheim-házban más regulák szerint folyik a munka, ott különösen a szesszel manipulálnak. Eleinte nem ment a fejembe, miféle manipulációra céloz, de később, amikor a szabadraktárak szerepével tisztába jöttem, nem volt nehéz rájönnöm, hogy nem garasos alapon, hanem nagyarányúan is lehet csalni — többnyire egy suskusra hajlamos, megvesztegethető finánc segítségével.

Mindkét cégnek a pályaudvar területén, a csokoládégyár közelében volt ilyen szabadraktára. Az idetolatott, szesszel teli keszonokből, a vagonokban érkező hordókból itt szivattyúzták át a raktár vastartályaiba a szeszt, amely mindaddig adózatlan maradt, amíg hordókban át nem szállították az üzembe, hogy ott az egyik része — adómentesen — vörös marhasóval denaturálva ecetté váljon, a másik pedig megadóztatva a likőrgyár céljait szolgálja. Kiküldött fináncók — olykor a főszemlész maga

— ellenőrizték a be- és kiszállított mennyiséget, az alkohol fokát. Bettelheimék alkalmasint ezekkel az ellenőrző szemlészekkel szűrték össze a levet, a lajstromokba egy-két hektóval kisebb mennyiség került, amit aztán adóztatás nélkül, busás haszonnal értékesíthettek.

— (Lecsukják a fináncot, de a főnököt is, ha rájönnek — tamáskodtam.

— Hát valaki ráfizet, ha rájönnek, de Bettelheim úr és a két fia soha — világosított fel Kadlec úr. Ők nem tudnak semmiről, a hátuk mögött manipulálnak. Két pert is akasztottak már a nyakukba, de mindkét esetben bebizonyult, hogy megtévedt hivatalnokok követték el a csalást. Egy esetben a gyártást vezető mesterre, a másikban a pénzügyőrökkel dolgozó könyvelőre kenték rá a bűnt. A ludasok megfizették a bírságot — az adóhivatal nem nézett utána, honnan kerítették ellő a pénzt —, a kiszabott fél esztendőt is leülték. A becsületükön ugyan folt esett, de hát szegény ördögök, meg aztán rokonok is, megbocsátottak nekik. A megtévedt finánc is kapott sápot, és tovább hallgatott.

Az irodában a főnökön kívül négyen szorongtunk. Közvetlenül az utcára néző ablak közelében, pultszerű íróasztalánál Abelesz úr trónolt karfa nélküli, szalmafonatos támlájú székén. Ő volt a cég minden joggal felruházott könyvelője, ő készítette az évvégi mérleget, és egy ügyvédrokon segítségével az adóbevallásokat. Tohonya testű, nehézkes mozgású, hétköznap is szalonkabátban járó agglegény volt, szenvedélyeket