Irodalmi Szemle, 1967
1967/10 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Hetés Tibor: Stromfeld Aurél
Böhm Vilmos, a magyar vörös hadsereg főparancsnoka, illetve politikai vezetője, régi vágású szociáldemokrata, a Kunfi által irányított centristákhoz tartozik (az emigrációban is a két és feles Internacionálé híve), gyenge idegzetű, könnyen csüggedő ember. Emlékirataiból az állapítható meg, hogy habár támadta Kun Bélát, a Tanácsköztársaság megdöntésére lépést nem tett. Amikor Kun Bélát támogatja az északi területek kiürítésében, vele együtt abban az illúzióban él, hogy ennek árán az ántánt a Duna-medence közepén megtűri a szocialista rendszert. Ezért is vész vele össze Stromfeld, aki azonban ugyanakkor Rab Ákos alezredest, a Kassát elfoglaló 6. hadosztály parancsnokát is lebeszéli, hogy csapataival a tanácskormány ellen induljon. Jó lett volna, ha a szerző Stromfelden kívül az északi hadjárat többi vezetőjével is foglalkozik. Elsősorban Landler és Pogány hadtestparancsnokokra, Julier és Craenenbroek hadtestvezérkari főnökökre, valamint Kerekess József, Deák-Hor- váth Dénes, Békési Béla, Szakai Kálmán, Rab Ákos és Geyer Jenő hadosztályparancsnokokra gondolunk. Igaz viszont, hogy akkor kisebb egységek érdemeket szerzett vezetőiről is részletesen meg kellett volna emlékezni, ami a könyv szerkezetének rovására ment volna. Ami Kovács Gyulának, a Szlovák Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosának a 257. oldalon idézett visszaemlékezéseit illeti, fölmerült az a terv, hogy a magyar tanácskormány elfogadja ugyan a Clémenceau-féle ultimátumot, azonban a magyar vörös csapatok most már mint a Szlovák Tanácsköztársaság egységei folytatnák a harcot. Azok, akik előtt ezt az elgondolást megpendítették, ezt aligha vették komolyan, mert gyakorlati szempontból sokkal okosabb lett volna elutasítani a fenti ántánt-jegyzéket, és továbbra is a Magyar Tanácsköztársaság neve alatt folytatni a háborút. Cseh és szlovák történészek joggal mutathatnak rá, hogy Münnich Ferenc, akit a szlovák tanácskormány a szlovák vörös hadsereg parancsnokául kinevezett, nemcsak hogy nem volt szlovák nemzetiségű, de még csak nem is született szlovák területen. Sem a legutóbb megjelent emlékezéseiben (ahol tévesen szlovák hadügyi népbiztosnak vallja magát), sem a Kortárs 1959-es évfolyamában megjelent cikkeiben nem ad felvilágosítást arról, hogy miért éppen ő kapta ezt a megbízatást. Levéltári anyagból az volt megállapítható, hogy tényleg létesült egy szlovák pótzászlóalj, amely a szlovák vörös hadsereg kerete lett volna, és amelyet az augusztusi összeomlás Miskolcon ért. Ez nyilvánvalóan az oda emigrált szlovák tanácskormány testőrségeként működött. Ismeretes, hogy Stromfeld az északi területek önkéntes feladása után visszavonult, csak a tanácskormány leköszönése után, amikor a románok már Budapestet fenyegették, tér vissza a főhadiszállásra, hogy a fővárost a román megszállástól megvédje. De neki és Haubrich hadügyminiszternek hálátlan feladat jut: Kispestnél átadják Budapestet a román királyi hadseregnek. A magyar főváros tartós megvédéséhez hiányoztak a feltételek, a kombattáns csapatok zömét a Duna-Tisza közén ugyanis bekerítették, és nagyrészt elfogták. A utolsó két fejezet Stromfeld életének utolsó nyolc esztendejével foglalkozik. Egyik-másik szakaszt, főleg az illegális tevékenységéről szóló részleteket helyénvalónak tartottuk volna másként fogalmazni. Hetés is megállapíthatta, hogy az 1921. augusztusi ötnapos bara- nya-bácskai köztársasággal, illetve szervezőivel Stromfeldnek semmilyen kap csolata sem volt. Érthető, mert Stromfeld nem vállalhatott közösséget egy annexionisták által szervezett puccsal. Amit a memoárok elhallgatnak, azt Békés István írta meg közismert Oj Magyar Anekdotakincs-é ben: a baranya- bácskai köztársaság szocialista-kommunista mezben tetszelgő „elnöke“, Dobro- vits Péter szerb festőművész Sándor jugoszláv király udvari festője lett. Stromfeld jó politikai érzékére vall, hogy itt nem kompromittálta magát, ahogy Linder Béla volt hadügyminiszter kompromittálta magát. Stromfeldnek az volt a véleménye, hogy a magyar ellenforradalmi rendszer teljes elszigetelődésének feltétele az osztrák szociáldemokrácia hatalomra kerülése, aminek következménye csak Károlyi Mihályék visszatérése lehet. Köztudomású volt, hogy Károlyi Mihály újabb hatalomra kerülése esetén Stromfeld lett volna a hadügyminiszter. Korai halálát a magyar munkásmozgalom méltán súlyos veszteségnek érezte. Fogarassy László
