Irodalmi Szemle, 1967

1967/10 - FIGYELŐ - Witold Nawrocki: Egy magyar tárgyú lengyel regény

nyelvével és hagyományaival. A magyar puszták képét hordja a szemében a távoli Delhiben is, s anyanyelvének friss muzsikája zúg a fülében akkor is, mikor verseit angolra fordítja. S ez nem stilizáció, nem szentimentális játék a hazaszeretet érzésével. Terey egyszerűen annak a nemzedéknek a tagja, amely vérével és munkájával harcolta ki jogát a hazájához, s ennek megfelelően jobban szereti azt, mint mások.

De nem ez a regé'ny legfőbb mondanivalója. Terey naponta hall a Rákosi- diktatúra méltánytalanságairól. Több ezer kilométerre Magyarországtól, a delhi nagykövetségi palotában is tud a hazájában folyó provokációkról, gya- núsítgatásokról, opportunizmusról, lázadásokról, gyávaságról és terrorról. Mindez éppen olyan mélyen érinti, mintha otthon lenne a lázadók között, sőt innen távolról még pontosabban, alaposabban lát mindent. Az otthoni testvérháború, legjobb barátjának a halála, akit szökés közben a határon lőnek agyon, s egész sor más politikai és hazafias élmény erősen megrázzák. A szerelemben, egy szép ausztráliai orvosnő mellett keres vigasztalást. De ezzel még inkább csak nő belső válsága: kinn maradni, vagy hazatérni? Otthon, ahol testvérvér folyt, s a sors feldarabolta a nemzetet, az emberekre hosszú, nehéz konszolidációs folyamat vár, s a szívekben még sokáig a gyűlölet fog dolgozni. Ha hazatér, rom és kilátástalan jövő fogadja majd. ltthagyja-e hát a gondtalan, konfliktusok nélküli életet, s egy gazdag nő tiszta szerelmét. Döntenie kell: szerelem vagy hazafiúi érzés. Melyik kőtáblát törje össze először magában: ez Terey nagy és kínzó lelki válságának a tárgya. S a választás annál nehezebb és traglkusabb, mert Terey jól látja, hogy akármelyik utat választja, odalesz a boldogsága, a lelki egyensúlya, az egyik megoldás eleve kizárja a másik probléma megoldhatóságát. Aztán keserű lelki- ismeretfurdalások közepeit ugyan, de mégis a hazáját választja.

Ez a regény lényegesen leegyszerűsített problematikája.

A regény több mint 800 oldalán Žuk- rowskinak ennél természetesen sokkal többet sikerül elmondania. Nemcsak a mai ember szenvedélyeiről, politikáról és szerelemről, s a magyar és hindu sorsról mond keserű igazságokat; regénye mindenekelőtt az érzelmekről beszél

szépen és szokatlanul okosan. Az igazi és nagy hazaszeretetről, s arról, hogy ennek a szeretetnek a kőtábláját elárulni s összetörni sohasem szabad. S hogy a lengyel regényírónak ez milyen mértékben sikerült, ítélje meg azt a magyar olvasó, akinek a szerző regényét — a lengyel olvasó mellett — elsősorban szánta.

Witold Nawrocki

Hetés Tibor: Stromfald Aurél

Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1967,

382 p.

Hetés Tibor, a Magyar Tanácsköztársaság hadtörténelmének talán legtermékenyebb specialistája most olyan életrajzzal lép a nagyközönség elé, amelyet már régen vártunk. A tehetséges ígéretnek mutatkozó, de már elhallgatott Nagy Kálmán Stromfeld-életrajza any- nyira magán viselte a személyi kultusz bélyegét, hogy kár reá szót vesztegetni: Földes Péter A túlsó partról című regényes életrajza pedig — amely két kiadást is megért, sőt német fordításban Is megjelent — elsősorban azzal a szándékkal íródott, hogy éppen azok olvassák el, akik akadémikus kiadványt nem nagyon vesznek a kezükbe. Ebből a szempontból nézve, jó előfutárja volt a kimondottan tudományos igénnyel készült legújabb Stromfeld-életrajznak. Ezzel a munkával szerezte meg Hetés Tibor a történelemtudományok kandidátusa tudományos fokozatot is.

Pontosan negyven éve annak, hogy az utolsó útjára kísérték Stromfeld Aurélt, a volt vezérkari ezredest, az 1919-es magyar vörös hadsereg vezérkari főnökét, akit nem éppen alaptalanul aposztrofáltak „a legutolsó győztes magyar hadvezéreként. Mert valójában ő volt a katonai vezetője egy maroknyi nemzetnek, amely akkoriban a világforradalom jelszava és zászlói alatt voltaképpen a győztes ántánt többmilliós szuronyerdejének rohant neki. Káprázatos hadi sikereit egy száztízezer főnyi hadsereg élén aratta — ennyi volt a tényleges kom- battáns létszám — anélkül, hogy szám bavehető katonai segítséget kapott volna. Vele rokonszenvezett az európai