Irodalmi Szemle, 1967
1967/10 - Németh István: Versek
Németh István emlék Társam keze közt húsz szál vérvörös és húsz szál vörös-fekete tulipán volt. A lombok sziszegtek, hogy húsz meg húsz az negyven, s te, aki most a felezőnél vagy: VIGYÁZZ Tenyeréből elszaladt a kerék körméről lerepedt a hold. Hátán hant dobolt. Hosszan felüvöltött a hold, dalolni senki sem dalolt. Két kis tengert malac a megdöbbent ég fölé hajolt. Látod, az ég csarnokában virágot hordanak. Virágot, virágot a bőr alatt. Es egyszer kilépsz te is — lábad nyomát nem fedi be semmi. De utánad sem siet senki, senki. vér, köd, kutya Vér, köd, kutya — vonít a holdra. Lilakék pokrócba burkolva csúszhatsz a múltba. Szénásszekerek zenélnek, a fák kigyúlva útra kélnek. Csúszhatsz a múltba, csúszhatsz a múltba. fejünk fölé kotyvadt Fejünk fölé kotyvadt a dermedt hold, áttetszőn villog a lét, egymás mellett mint késpengék moccanatlan fekszenek a tárgyak, az emberek csak önmagukban csatáznak, parancs mozgatja őket és alázat. Varga Imre kegyetlen szerelem déli oldalon Hallom: szemeid felrepültek s most játékos madárként keresik a napot. Komor dombok mögé estek vágyaid, és a szajkók felcsipkedték őket. Szamóca kacsint a padló tenyerén: rángnak a szív fonalai. Fogd a hegyet, tedd odább, de vigyázz, mert a hegyben rőt bajuszú szellemek alszanak. Fogd a dombot, dobd odább, s nyúlj el a déli oldalon, és hallgasd, hogy zümmög éjfél után szeretőd hajában a megunt bársonyszalag. 2 3 4 5
