Irodalmi Szemle, 1966

1966/6 - DISPUTA - Almási Kardos István: Az értelmiségi pályák iránti érdeklődés trendjének néhány hazai magyar vonatkozású kérdése

Almási Kardos István

az értelmiségi pályák iránti érdeklődés trendjének néhány hazai magyar vonatkozású kérdése

A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet idején végbemenő nagy strukturális változások jelentősen érintik az értelmiséget is. Az új szellemi értékek termelésében és a már adott szellemi produktumok tudatos, foglalkozásszerűen végzett kommunikálásában bővült a szerepköre, azaz növekedtek a társadalmi munkamegosztásból adódó feladatai. A szocialista termelési viszonyok megvalósításának folyamatában mint szociális réteg is homogénebbé vált. A termelőeszökzökhöz való tulajdonviszonyában azelőtt fennálló különbségek megszűntek, aminek következtében egyértelműbbé vált társadalmi helyzete. Társadalmi homogenitását a szocialista rendszer építéséből adódó feladatok egyre egységesebb vállalása is fémjelzi. De a polgári társadalom intelligenciájára olyan nagyon jellemző világnézeti, ideológiai és politikai differenciáltság is fokozatosan megszűnik. Az értelmiség strukturális helyzetében bekövetkezett leglényegesebb változásokat a következőkben jelölhetjük meg:

1. A szocialista forradalom folyamatában az értelmiség társadalmi kiszolgáltatottsága megszűnik.

2. Maga is részesévé válik e szociális minőségi változásnak, s a szocialista kulturális forradalom szervezője lesz.

3. A proletárhatalom megszilárdítása érdekét szolgáló káderpolitika következtében megváltozik származási összetétele.1

4. Az átmeneti korszak diktatúrája jellegében és tartalmában proletárdiktatúra, de a munkásosztály hatalmát szövetségeseinek bevonásával gyakorolja. Az értelmiség, mint szociális réteg a történelemben először válik a politikai hatalom részesévé.

5. A termelőerők tervszerű fejlesztésének, az egész társadalmi tevékenység megalapozott szervezésének és irányításának a szocializmusban törvényszerűen meglevő igénye fokozza az értelmiség társadalmi jelentőségét. Különösen megnőtt a tudományos munkát végző értelmiségiek szerepe, amit többek között az is bizonyít, hogy az értelmiségiek képzésébe eszközölt beruházások hatékonysága felülmúlja a különféle nép- gazdasági ágazatokba dotált értékek effektivitását.2

Az intelligencia társadalmi súlyának szinte ugrásszerű növekedése két tényezővel magyarázható:

a) A társadalmi mozgás új minőségi fokával, a szocializmussal, melynek lényegéből, objektív gazdasági törvényeiből fakad a társadalom tudományos irányítása. Ez pedig csakis értelmiségi szerepkörben végzett szellemi tevékenység útján végezhető.3

b) Azzal a világméretű tudományos-technikai forradalommal, melynek következtében a tudományos haladás önálló dinamikát nyer, s amely nemcsak a tudomány és a termelés, hanem a tudomány és a politika között is teljesen új kapcsolatot szül.4

6. Az értelmiség jelentőségének növekedése, valamint az értelmiségi munkahelyek számának bővülése megkívánta és megkívánja az értelmiségi dolgozók számának növekedését is. Az értelmiségi dolgozók képzésének feladata ma már csaknem teljesen a felsőfokú oktatási intézményekre hárul. Nálunk csak az 1954—1960 közötti hat évben 96,6 ezerről 157 ezerre nőtt a főiskolai végzettségű értelmiségi dolgozók száma. Összehasonlítás céljából megemlítjük, hogy míg az 1936/1937-es tanévben 13 főiskolán 23 400 hallgató végezte tanulmányait, az 1965/1966-os tanévben 38 felsőfokú tanintézetünkben 141 700 tanuló részesül főiskolai, illetve egyetemi képzésben. De más szocialista országokban is hasonló arányú a fejlődés.5 A Szovjetunióban a szellemi dolgozók száma eléri a 25,3 milliót, ez a foglalkoztatott lakosságnak mintegy egynegyede.5