Irodalmi Szemle, 1966

1966/10 - FIGYELŐ - Szalatnai Rezső: Perjés Géza: Zrínyi Miklós és kora

Perjés Géza Zrínyi Miklós és kora A két Zrínyi Miklós és a Zrínyi-család nem fakult ki emlékezetünkből. Külö­nösen Zrínyi Miklós, a költő és had­vezér arcképe merül fel egyre sűrűb­ben az olvasó előtt. A Szigeti vesze­delem és a hadtudományi munkák az elmúlt huszonöt évben többször is megjelentek. Roppant érdekesek Zrínyi levelei. Klaniczay Tibor Zrínyi-monog­ráfiája a költőt méltatja, mások a had­vezért és államférfit rajzolták meg, Jankovich Ferenc regényben állította elénk. Perjés Géza most megjelent tar­talmas Zrínyi-kötete (Gondolat Kiadó) nem a dicsfény nyalábjait szaporítja. Perjés az olvasó értelmére kíván hatni, rangos felismeréseket közöl, pontos és higgadt vonalú arcképet rajzol. Perjés Géza szemmelláthatőan ismeri az egész Zrínyi-irodalmat, s önálló kutatásainak eredményeit egységesen összeszőtte a már ismert anyaggal. Megállapítja, mennyire Habsburg-hű volt Zrínyi (és apja is), s hogyan áb- rándult ki a bécsi dinasztiából és vált a Habsburgok esküdt ellenfelévé. A költő, aki irodalmunk egyik remekét írta, s a művelt hadvezér, aki katonai eszménye a magyarnak: rossz diák volt. A jezsuiták megutáltatták vele és öcs- csével az iskolát. Amint az iskolapad­tól megszabadul — önállóan kezd tájé­kozódni, s a lángész lélektani törvényei szerint elsajátítja a világnyelveket és kora egész műveltségét. Perjés Géza reális pályaképet akar rajzolni, azért vezeti az olvasót a kor mezőgazdasági, kereskedelmi és társadalmi viszonyai közé. Mi csak a lóháton vont karddal hadakozó s hadait felvonultató Zrínyi Miklóst látjuk, ő a földbirtokost és kereskedőt is bemutatja nekünk. Közel kétszáz faluja volt a költőnek és öcs- csének, s a Zrínyiek nem is mezőgaz­dálkodásuknak, hanem tengeri kereske­delmüknek köszönhették minden más magyar földesúri bevételt fölülmúló jövedelmüket s a török és az osztrák előtt is tekintélyt szerző katonai erejü­ket. Gabonával, fával, bőrökkel, olajjal, ipari készítményekkel és sóval keres­kedtek. De a legfőbb hasznot a marha­kereskedelem biztosította számukra. Ez főleg közvetítő kereskedelem volt, vet­tek és eladtak, s milliókat kerestek. Csak így érthető, hogy saját pénzén állandó csapatokat tudott fenntartani. Az új Zrínyi-monográfia írója jól ismeri a korbeli hadvezetést, a vég­várak fenntartását, építését és védeke­zését, mindezt szakszerűen elmagyaráz­za, s ez is újdonság. A végvári vonalat a török hódoltság ellen kilencven ma­gyar vár alkotta, minden száz kilomé­terre hét vár esett, tehát valóságos váröv volt Európa híres „magyar bás­tyája“. A végvári harcmodor művészi mestere volt a két Zrínyi Miklós. A költő ifjú korában volt poéta, 26 éves, mikor befejezi a Szigeti veszedelmet, azon túl alig írt verset. Egész élete szakadatlan küzdelem Magyarország po­litikai függetlenségéért, gyakorlatilag: a magyar hadseregért és a török végleges kiűzéséért. Itt kerül összeütközésbe a császárral. A Habsburgok és lakájaik mindent megtettek, hogy Magyarország felszabadítása a török alól ne a függet­lenség visszaállítását hozza, hanem1 csak igacserét. A felszabadítás gondolatát Zrínyi Mik­lós viszi az ország közvéleményébe, övé az előkészítés mesterműve, s övé volt minden katonai propaganda és hadve- zéri akció, amely a török kiűzését meg­előzte s példaként felmutatta egész Európának. Ha az osztrák császárt való­ban Magyarország felszabadítása vezette volna. Zrínyiben, a nádori méltóság hi­vatott jelöltjében, megtalálta volna a lángeszű hadvezért, aki gyorsan, végle­gesen, időben nem széthúzva, az ország lakosságának és gazdasági erejének megkímélésével hajtotta volna végre a nagy akciót. Az osztrák seregek ma­gyarországi garázdálkodása, a lakosság fosztogatása, gyilkolása előre mutatta, miféle „felszabadítást“ tervez nekünk Bécs. Olyan is lett. Zrínyi egész kato­nai zsenijével s országos tekintélyével küzdött ez ellen. Perjés könyvének na­gyobb részében szinte kizárólag csak a katona történetét mondja el, az élet más vonatkozásai háttérbe szorulnak, vagy fel se merülnek benne. De ez az élet, melyet hirtelen vág el a „stílus­talan“ halál, így is a legnagyobb tanul­ság számunkra, summázó, messzire el­világító példakép. Szalatnai Rezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom