Irodalmi Szemle, 1966
1966/7 - FIGYELŐ - Egri Viktor: A lélek ellenáll (Szenes Erzsi naplója)
A lélek ellenáll Szenes Erzsi naplója Szükségesnek tartom, hogy könyvismertetésemet néhány életrajzi adattal vezessem be. A két világháború közti években Szenes Erzsi számottevő, jeles tagja volt a szlovákiai magyar írók csoportjának. Három verseskönyve: Selyemgombolyag, Fehér kendő, Szerelmet és halált énekelek határainkon túl is elismerést szerzett nevének. Mint hivatásos újságíró a Kassai Naplónak volt a munkatársa, majd •évekig a Prágai Magyar Hírlapnak küldött színházi leveleket Budapestről. Érzékeny tollal írott novellái, mély érzésű, formabiztos versei később a pozsonyi Magyar Újságban jelentek meg. Tagja volt a Masaryk Akadémiának, a negyvenes évek elején pedig a budapesti írók Egyesületének. Pesten a Cserépfalvi Kiadó jelentette meg Nyártól nyárig című kisregényét -és néhány novelláját. 1944. március 21-én, a németek bevonulásának harmadnapján, a Zrínyi utcai Dárday- panzióban elfogják, börtönbe kerül, majd Kis- iarcsára viszik, ahonnan — ahogy a háború után megtudja — egyenesen Adolf Eichmann parancsára Auschwitzba deportálják. Szerencsés körülmények életben tartják, felszabadulása után visszajön Szlovákiába, 1949-ben Izraelbe költözik, ahol azóta mint az ottani magyar lapok munkatársa és mint előadó művésznő működik. 1939—41-ben Nagymihályon titokban írt naplóját és verseit egy bádogdobozban elrejtette és a nagymihályi ház kertjében elásta. Ezeket az idei Könyvhéten a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg. Mindezek az adatok nyilvánvalóvá teszik, hogy Szenes Erzsi hozzánk, nem utolsó sorban a mi irodalmunkhoz is tartozik, s ezért teljesen érthetetlennek találom, miért nem jelent meg könyve nálunk is a Magyar Népköz- társasággal kötött közös könyvkiadási egyezmény keretében. Kit, illetve kiket terhel a felelősség, hogy ez a számunkra is igen fontos és jelentős mű nem került nálunk kiadásra? Júniusban Budapesten járva személyesen meggyőződtem róla, hogy a közös kiadásra felajánlott művek közt ott szerepelt A lélek ellenáll. Hogyan történhetett, hogy nem ismerték fel a kötet jelentőségét, nem látták, hogy a kézirat sorsa, a napló témája az elpusztult Anna Frank hagyatékára emlékeztet?! Nem vitás, hogy az emlékirodalom könyvtárakat betöltő kötetei közt is igen rangos helyet érdemelnek a szlovákiai Anna Frank vallomásai, kétszeresen sajnálatos tehát, hogy e mulasztás folytán a könyv nem jut el kellő számban olvasóinkhoz. Gyötrelmesen szép ez az állandó veszedelmek közt, a halál árnyékában papírra vetett napló, amely nem annyira ismert tények és adatok közlésével, mint inkább az önvizsgálódás költői erejű rajzával, a szenvedés gyökereinek elemzésével válik az olvasó érzelmét erősen felkavaró — de értelméhez is apelláló — tartós élménnyé. Naplója bevezetőjében Szenes Erzsi ezeket írja: „Mindvégig azt a belső ellenállást akartam tükröztetni, mely a külső események, a szörnyű nyomás alatt minden szellemi emberben a végsőkig benne élt; mert a lélek mindvégig ellenállt; Naplóm címe: A lélek ellenáll. Mikor az érzelmek, gondolatok egészen magas fokra izzottak, fájdalomtól, kétségbeeséstől, halálfélelemtől, lehetetlen volt nyugodt, simán folyó prózában kifejezést adnom a belső válságnak, az eksztázisig hevített vágyálmoknak és olykor a sötét valóságnak is. Ilyenkor a napi feljegyzéseket rapszodikusan versek szakították meg.“ Forbáth Imre hatvanadik születésnapján egy kérdésre azt felelte, hogy 1938 októbere, a Szudéta-vidék megszállása óta képtelen verset írni: a hitleri világ, a barnaingesek rohama elfojtotta benne a költőt. Szenes Erzsiben a perzekúció hasonló belső zavart és összeomlást idéz elő. „A líra meghalt, valami visszavonhatatlanul eltűnt, elmerült, lehanyatlott horizontomon" — írja, de könyve utolsó oldalán felméri költészetté értékét, a nagyon tudatosan vallja: Maholnap árny lesz életem, s a könny, amit elsírtam, pára. De amit írtam, a verset, el nem porlasztja egykönnyen az idő.
