Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - A KÖLTÉSZET NAPJAI - Részletek Illyés Gyula, Roger Caillois, Hans Magnus Enzensberger, Robert Goffin, Artúr Miedzyrzecki, Gianni Toti, Jean Rousselot, Yannis Ritsos, Keith Botsford, Juhász Ferenc felszólalásából
Jean Rousselot „Hangosan hirdetem, s mindenki tudja, hogy a forma a tartalomtól elválaszthatatlan lényeg minden igazi költőnél, tehát a forma tiszteletben tartása próbaköve a hűségnek; ez kétségtelenül igaz, de ugyanígy igaz az is, hogy méhében hordja a hűtlenséget, akár a kapitalizmus a háborút.“ Yannis Ejtsos „A műfordítás a természeténél fogva egyetemes költészet szolgálatában áll. Úgy vélem, hogy bár a költészet olyan sajátos elemei (és a költészet csak ezek által valósul meg és ezeken keresztül létezik), mint a nyelv, a hangzás, a ritmus, a nyelv, történeti és kulturális „emlékei“, a hagyományokra való mitikus és esztétikai utalások, és sok minden más, amelyek ott élnek a vers legkisebb részének mozgásában, tagolásában és hangsúlyában, sajátosan nemzetiek és ennek következtében többé-kevésbé visszaadhatatlanok és leforditha- tatlanok, a költészet lényege (annak legmélyebbre nyúló gyökerei) minden igaz költő egyéni sajátosságai ellenére mindig pánhumán, nemzetközi, következésképpen visszaadható és lefordítható, túl a kétségbevonhatatlan nyelvi, vallási, társadalmi, kulturális és földrajzi különbségeken. Ha tehát a költészet lényege öntermészeténél fogva pánhumán, vagy pontosabban szólva egyszerűen emberi (és itt céltudatosan nem a humánus szót használom), akkor igényli és elfogadja a fordítást. Sőt, megkockáztatnám azt a véleményt is, hogy egy költészet olyan mértékben költészet, amilyen mértékben lefordítható. Ezáltal a műfordítónak jut osztályrészül az a feladat, hogy megoldja, pontosabban szintetizálja azt az ellentmondást, „antitézist“, amelyet vázlatosan és természetesen némileg naivan (mint ahogy ez minden formulázás esetén történik) a következőképpen fogalmazhatnánk meg; ellentmondás a minden egyes költészetet alkotó és lefordíthatatlan nyelvi-nemzeti elemek, valamint maga a költészet lényege, emberi (azaz a minden ember számára azonos) természete között, ami természetesen lefordítható.“ Keith Botsford „A háború óta minálunk is rendkívüli mértékben megnövekedett az érdeklődés a fordítás problémái, különösen pedig annak technikai vonatkozásai iránt. Nagy munka folyik egyrészről a gépi fordítás, a fordításelmélet, a kibernetika, a nyelvészeti logika terén és más hasonló tárgykörökben. Mindez jobbára az amerikai tudományos életben uralkodó helyet elfoglaló posztwittgensteini filozófia jegyében történik. Ezt nem elmarasztalólag mondom: hiszen, mint a legtöbb írónak, magamnak is az a nézetem, hogy az irodalom fejlődésében a soron következő lépések minden valószínűség szerint nyelvi természetűek lesznek (ami egyébként összhangban volna a valóság meghatározására irányuló legfőbb törekvésünkkel).“
