Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - VETÉS - Mészáros László: Áramszünet
— Majd hívlak. — Akkor jól van. Csao, Pirikém! — Apu, te is jó halál lennél, olyan sokára hozod azt a vizet! — Ne haragudj, Olikám! Anyuval beszélgettem. — Aha! Az más... —• No gyere, menjünk! — Apu, aztán majd mesélsz? — Miről meséljek, csillagom? — Valami szépről. De ne megint a királyokról és a sárkányról, mert azt nem szeretem! — Jaj, édes lányom, de én másról nem tudok ám! — De tudsz — avatkozott bele a vitába Karcsi is —, anyunak is tudsz mesélni! — Hahaha! Anyunak? Az más, te csacsi! — Miért más? Találj ki nekünk is valami mást. Hiába olvasod azokat a nagy könyveket, mégsem tudsz mesélni? — No jó, bogaram. Idefigyeljetek. Mesélek például... például a gyertyáról! — A gyertyáról?? — Arról. Füleljetek jól! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis gyertya. Annak a gyertyának... — Azért nem hittem volna, hogy egész este nem lesz villany. — Én sem. De nem baj. —\ Pedig szerettem volna megnézni az Angyalt... — Ugyan menj már valahová az Angyaloddal! Már ki nem állhatom. — Miért? Olyan, mint... — Nem érdekel, hogy milyen! Mi van? Csak nem vagy szerelmes belé? — No nézzük csak, rá igazán nem kell féltékenynek lenned! — Szó sincs róla, csak néha egyszerűen felrúgnám a tévét, a rádiót és ezt az egész marhaságot. Humbuk az egész. — Igazad van, drágám. Kár volt említenem... — Megvagyunk nélküle is! — Gyertyafényben... — Elfújhatom? — Várj! Még kiszaladok, megnézem a gyerekeket. Hány óra lehet? — Ne törődj vele. Ma este megállt az idő. „Valóban, hány óra lehet? Hétkor, vacsora után húztam fel az ébresztőt, aztán fürdés, beszélgetés... Igen, tíz óra felé járhat. Nem számít, nem érdekes!“ Csak az éjjeliszekrényt kellett volna kinyitni, hogy megtudja a pontos időt. „Minek most a pontos idő?“ — Rendben van, alszanak. — Nem voltak kitakaródzva? — Nem. — Elfáradtak a sok hancúrozásban. Ma este az övék volt a ház. — Igen. Már régen nem volt ilyen jó esténk, ugye? — Bizony, már régen... Égve hagyjam a gyertyát? — Ne, fújd ©1! — Milyen jó szaga van ennek a gyertyának, érzed? —> Érzem. — Hol vagy? — Itt vagyok, szívem...
