Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - Petrőci Bálint: Mágneses rácsok 11.
— Mit nézed állandóan az ablakot? — A fák lombját csodálom... — Egy hónapig mást se láttál, mint zöld fenyőket! Most is álmodozol? Kire gondolsz? — Rád. — Ha rám gondolnál...! — Sokat gondolok irád, a kelleténél is többet! — Egyél...! — Nincs étvágyam... — Siess, elkésel a munkából! — Most te küldesz?! — Te mondtad, hogy nem szeretnél elkésni... — Mondtam... — Mit adjak tízóraira? — Amit akarsz... — Vajas kenyeret szalámival, zöld paprikával? — Vajas kenyeret szalámival, zöld paprikával... — Mindjárt... —< Hová fuitsz? — Engedj! — Mi bajod van? — Ne nyúlj hozzám! — Ne sírj! — Azt hiszed, nem érzem?! — Mit érzel? — Engedj! — Mit érzel?! — Más vagy... megváltoztál...! — Elidegenltesz magadtól! Ezt akarod? — Ha nem történt volna semmi, nem lennél ilyen...! — A bolondok orvosságát szedtem...! — Ez más... — Gyanúsítasz? — Az igazat szeretném tudni... — Nem volt senkim! — Nem tudsz őszinte lenni? — Ha azt hazudnám, hogy volt valakim, őszinte lennék?! — Már nem szeretsz... — Miért ne szeretnélek? A feleségem vagy...! — Már nem látod bennem az anyádat... — Tiltakoztál ellene, hogy anyukámnak szólítsalak! — A képeslapon mégis így írtad... — Ahogy megszoktam... — Itthon úgy néztél a tükörbe, mint az a nő a mesédben... — Miért ne nézhetném magam? — Az a nő azt suttogta maga elé: Szép vagyok... Szépek szépe vagyok, nem érdeme! meg engem... — Ilyesmit magamról nem mondtam! — Mást mondtál: Ügy ragyog a szemem, mint húszéves koromban...! — Megparancsolom a szememnek, hogy máskor ne ragyogjon úgy! — Mást láttál magadban! — Most téged látlak! — Maradj! Ne jöjj a közelembe! — Ha beteg vagy, orvost hívok... — Siess, elkésel a munkából... — Futok is, mert megfulladok itt a négy fal között! — Csak be ne csapd az ajtót, mint tegnap... A szomszédok... — Ha csak ez a kívánságod, tessék...!
