Irodalmi Szemle, 1966
1966/9 - FIGYELŐ - Ladislav Ťažký: Az udvar bevétele (regényrészlet)
Perunért? Mozgassa ő maga a kezét, ha férfi. Mért kellett nekünk belépni, ő meg szépen kinn maradt. Disznóság! Négyen annyit adtak be, mint az egész szövetkezet, és még tőlük viszik a holmit. Tőlünk már nem volt mit elvinni. Hahaha! Ezért hívnánk ki holnap őket. Vszjo rovno! Ne legyen senkinek semmije, hopp, hopp, aztán fütyülünk .. . De Čikit ellen csak Perun mert kiállni. Pedig gyűlöljük mindnyájan ... s Perun egyedül... Kit? Cikitet! Mindnyájan fejet hajtunk előtte, kö- nyörgünk neki az öregségi segélyért, meg hogy a gyerekek tanulhassanak, mosolygunk rá a kádervélemények miatt... Mért rossz most Perun? Nem akart Čikittôl semmit, csak nem hajtott előtte fejet. Kikergette az udvaráról, s nem szavazott rá... Becstelenek vagyunk, meg gyávák is, olyanokat kéne választanunk, akik nekünk tetszenek. Nézték a kezünket, tudtak a titkokról, a hiányzó szavazatokat csak úgy beírták Čikitnek. Félszemű... hahaha! Én se rá szavaztam ... Egy szavazat.... hát egyhangúlag ... Ő lenne jó nekünk! Nem hagyják megválasztani. Mért ne hagynák? Mert mi akarjuk, mert ő igazságos lenne... Kicsoda? Kicsoda ...? Hát Perun, ha elnök lenne. Hűha! Barátom, magasan kezded, nagyon magasan. Hisz szónokolni se tud. A politikához se ért. De a munkához ... Az már igaz, dolgozni, azt tud. Csak hát az kevés. Ilyenek vagytok hát, perunfalviak. Semmiről se akartok hallani, semmit se akartok látni, és mégis hallom a hangotokat, látlak benneteket ezüst bilincsekbe verve, a válás jegygyűrűivel a kezemen. A válás mindig annak a legkegyetlenebb, aki a földdel házasodott össze. Hagyd az embereket, Ondro, ne kergesd el őket, a perunfalviak úgyse csinálnak semmit, túlgyávák ahhoz. Ki segít felszedni a gabonát? Adj parancsot, Ondro, magától is beugrál az a zsákba, hahaha! Gyere, Burda. Mindig hallgattál a szóra, ha szükség volt rád. Fáj a derekam, Ondrík, most nem tehetem meg. Nem akarsz segíteni, Burda?! Akarnék én, Ondrík, de nem tehetem, bántana a lelkiismeret. Ennyi ember előtt, meg csendőr előtt is még különben se loptam. Akkor oszoljatok, minek jöttetek ide?! Tényleg, gazdák, milyen igaza van Ondronak, itt vagyunk mindnyájan, a falu legjobb verekedői, emlékeztek, a lakodalmakban milyen ... és most... Megöregedtünk, öregek vagyunk ... Megöregedtünk, félünk, bosszút állnak rajtunk. Rajtunk már bosszút álltak ... Gyerekeink vannak, azokon állnak bosz- szút... de van még vagyonkánk is. Vagyonka ... hm! Bizony van . .. Mondj amit akarsz, de azt féltjük. Rablók! Mit csináltok? Ezt a kölykök kiáltották, a suhancok, akik minden évben megdézsmálják a cseresznyémet. Kik ezek? Holnap kidobják őket az iskolából. Ki ismeri őket? A járásiak nem ismerik. Čikit, Ondro ... mindnyájan ismerjük őket. Az egész Perunfalva ismeri őket. De nem vallanak rájuk, sohasem tették. Rájuk vallanak, mindig is rájuk vallottak ... Megzavarodott a nyelvünk, emberek, kinevetnek bennünket a gyerekek, rákiabálnak a hatóságra. Talán imádkozzanak? Hadd kiabáljanak, hadd nyerítsenek legalább ők, ha a lovaink már döglődnek. Emberek, menjetek a papért, hozzátok ide, egyszer ő is eljöhet hozzánk... mi mindennap járunk... A pap, hahaha! Az el nem jön . . . Nem hiszem .. . Mért ne jönne? Mert nem jöhet, az istenhez imádkozik. Hahaha! Imádkozik ... ide jöjjön, az élő istenekhez jöjjön imádkozni. Szegény nyomorultak ezek, nyomorultabbak mint mi. Fapírjuk van és autójuk. Hatalom van a kezükben. Most, de nem tudják megtartani, holnap már nem lesz, holnap az erőseket büntetik majd a gyengék. Kik? A még erősebbek. Ők sem kerülik el a büntetésüket. Mikor fogják büntetni az okosak az ostobákat? Az utolsó ítéletkor. Akkor csak az igazak ítélik majd az igaztalanokat, s a jók a rosszakat. Az ostobaságot sehol se büntetik ...
