Irodalmi Szemle, 1966

1966/9 - FIGYELŐ - Ladislav Ťažký: Az udvar bevétele (regényrészlet)

verekszem, viszket az arcomra száradt vér, porrá változott, én pedig félelemmé változom, mielőtt az ember porból porrá lesz, minden alkalommal hatalmába keríti a félelem, öljön hát meg a rettegés, megszűnők legalább félni, megszűnők haragudni, sajnálni se fogom magamat, megszűnők gondolkodni, amikor meggyűlölöm a földet, már nem létezek, csak a félelem fog majd létezni, s az is erőtlenebb lesz.

A répára nem is vizelhetek, azt csak ők tehették meg, mert a répa nem az övék. Kié vagyunk mi? Ostobák vagyunk mi, emberek, egymást pusztítjuk.

Perunnak sógora van Pozsonyban . .. kommunista ... az majd megneveli őket.

Majd a sógornak is a körmére néznek. Pozsonyban úgy, Perunfalván amúgy .. . aki nem hagyja magát... annak megnézik a ...

A sógor rendes ember.

Rendes? Kommunista ...!

Igen, de rendes kommunista.

Ö, te boszorka, te tán rendes vagy? A templomban ma is gombot dobtál a perselybe.

De leimádkoztam. Ő meg nem imádkozik, neki nem kell gombokat csúsztatni a .. .

Perun a sógorai helyett is imádkozik.

Hm! Magáért se tud rendesen.

Hogy is mondta Ondro? Perun, nincs joga... Perun, mit csinál?

A törött villa kiesett a kezemből. A karom szégyenlősen lelógott, hagyj, Ondro, menj, a másik villa a ganéjba van leszúrva, a harmadik a szalmába, a negyedik... ne marko- lászd a kezemet...

Az autóra púpozott búzahegyen földrengés volt, hallottad, félszemű, kiugráltak a forró búzából és lezuhantak, mert a zsákvászon ejtőernyők nem tartották fel őket, alaposan összetörték magukat, a zsákszövet még mindig rajtuk van, erős karjukon az ing fel van tűrve, a legényke is mellém ugrott, a fekete kibújt mellőled a kabinból, mindnyájan körém állnak, vajon ki lesz az, aki elsőnek ugrik nekem? Domina még kislány, játszik a homokban, nem látja, mi készül, kis árkokat húz a véremnek. A fekete ember ütött elsőnek, lehet, hogy csak egyszer vagy kétszer, de az is lehet, hogy háromszor, és minden ütésnél a pincére gondolt, az ütéseket nem mindig számoljuk, ütnek, te meg nézed, félszemű, talán sajnálsz is, de semmit se teszel, mindnyájan ütnek, négyen vannak, nekem már olyan mindegy, de ha a fejemet verik, akkor nem mindegy, ha nem kézzel vernek, az más lapra tartozik. Már nem is tudom, melyiket ütöttem meg, visszakézből kentem le neki egyet.

Ondro, Bilincseld meg.

Nézted, félszemű, ahogy kezemre rakták a vasat, te jobban tudod, hogy történt.

Tudom már, hogy történt. Magam tartottam oda a kezem, nesztek, itt van, nincs már semmi dolguk, Ondro kontár, sokáig tartott neki a vasalás, túlvastag a karom a kilincsekhez, a vas a karomba vágódik, a jobb karom izmaiba, ezt az izmot mindig éreztem, mert minden nyáron megerőltettem a kaszálásban, és szíjjal kellett leszorítani, szorítsd, vas, erősebb vagy a szíjnál, a kezem túl van erőltetve. A szívre nincs bilincsetek, pedig az is túl van erőltetve, csordultig van keserűséggel. A vas erősebb a bőrnél. Vagy talán nem? Nézd, Domina, mind a két jegygyűrűt az én kezemre húzták föl.

A kétrészes jegygyűrűt.

A bilincs fémből van, a pénz is fémből van, uraim, a búzáért meg kell fizetni, Domina már nem is tudja, mennyit fizetett érte. Mire is fizettünk rá tulajdonképpen, feleség? A bilincs csillog a sötétben, vakít, semmit se látok, csak a bért érzem a kezemen, az egész évi munka bérét, egész életem munkájának a bérét. Hé, ti, zsákosok, ti mit kaptok a búzámért? Uraim, a búzáért nem bilinccsel fizetnek, bilinccsel csak visszafizetni lehet.

Kérges tenyér és bilincs. Kacagjunk, Domina, sírjunk, feleség, ordítsunk...! Bi-lin- csek ...!

Mindjárt vasra kellett volna verni, nem betojni előtte.

Ki tojt be, kicsoda...?

Figyelj csak ide, félszemű, te félszemmel is többet látsz, mint én, mert a napfényben állsz, én csak hallok, arcok helyett csak lábakat látok, a legényke kibújt a vödörből, a vödör nem sisak, gyerek, a vödör nem a fejre való, a vödörbe lovak dugják a fejüket, szomjas, habos pofájukat, mért nyálas a szád szöglete, legényke? Azt utálják a lányok...

A vén banyának is tennünk kellett volna . . . egy lakatot a pofájára, hahaha! Kellett ez neked, Perun?

Eredj innen, Čikit, mert a bilinccsel váglak agyon.

Alá kellett volna írnia.

Mától kezdve ti magatok fogtok vetni, magatok aratni, magatok csépeltek, és aláírni is ti fogjátok, amit kell.

Nevetni akartam, de nem sikerült, a kezem sírni akart, igen, ökölbe szorul. Nevetséges férfisírás.

Az ököl oroszul kulak, Perun, csak azért mondom, hogy tudd ... kulak, kulák... Ne szorítsd ökölbe a kezed, Perun, a kulákokat ököllel verik szét, érted, Perun ...