Irodalmi Szemle, 1966
1966/9 - FIGYELŐ - Ladislav Ťažký: Az udvar bevétele (regényrészlet)
zétek, hogyan bújik, a ponyva alá bújik, ti rejtitek a ponyva alá, hajtsátok ki mellőle azt a szukát, fuj. asszonyok, kergessétek ki onnan, látlak, Fedor, hiába bújtok! Én vagyok a felesége ... én... Fedor, nem is nézel rám...? Emberek, ne tapossatok a sírokon! Kinek a temetésére jöttetek? Az enyémre? Asszonytestvérem, három lábam van, három kezem .. . nincs fejem, nem érzem... Emberek, hová lett a férjem? Domina a fekete ember kezéből ki akarja tépni a tollat, ki akarja vájni a szemét. Már tudom, hogy baj van, hogy kezet emelt rájuk, a testi épségükre tört. Čikit visszatért, őt nézi mindenki, meg a kis feketét. Megyünk, elvtársak! Az asszony megbolondult. Várj, Staško. Mit akarsz, Čikit? A házkutatásról megfeledkeztünk. Arra nem kaptam utasítást. Telefonáltak a járásról... Az a rendőrség dolga ... Ha mindnyájan csak kibúvókat fogunk keresni .. . A járásról orvost kellene hívni, a rendőrség nem segít Dominán, Ondro jó ivó, Čikit a kis feketével, igen, Staško, persze, ő az, Staško a neve ... a szobába mennek, a zsákos fiúk a spajzba, a legényke a fiú ágyát veszi majd szemügyre a padlásszobában, meg a padlást is, látogatójuk lesz ... hol a kutyátok, elvtársak, kutyát nem ad a járás? A németeknek volt kutyájuk, a kerítésnél nem találta meg a kenyeret, a német kutya nem tudta, mit kell keresnie, a kenyeret csak az leli meg, aki éhes, ti talán nem ebédeltetek, emberek? Emberek, emberek ... ne lépjetek oda .. . hol vagytok, amberek, miért bújtatok el? Ne keresd, Domina, a kerítésnél nem találsz embert, csak szemeket és fejeket a kerítésen, a járás emberei a fiókokban túrkálnak, szuronyok nélkül, a dunnát csak a németek fejtették fel, s mi a tollat fosztottuk. Domina eltámolygott a kocsitól, örültél, félszemű, megnézted, van-e hely a hátráláshoz, Dominára rászáradt a vér meg a könny. Bezuhant a kerekek alá, nem, a startolás is meg a tolatás is elmarad, a hátratolatáshoz hely kell, félszemű. Feküdj csak, Domina, feküdj a kerék alatt, testeddel... kihívjuk a doktort, vissza kell adni az eszedet, meg kell büntetni, akik elrabolták. Összetörik az edényeinket, beverik a kamra ajtaját, ne kiabálj, Domina, ne kiabálj, asszony, mert fáj ... Domina dunyháját kidobták az ablakon át a kerítésre, a dunyha betakarta a karóba szúrt fejeket, a félszemű most röhögött először, száll a pehely, Domina kapdossa, odaszorítja az arcához, beleheli, fehér egészen ... fehér ... a menyasszonyok is fehérben járnak, a dunyha Domina ruhájából való, Domina férjhez megy. Nincs még tizenhat éves. Nem volt még tizenhat éves, ne lássak semmit, vissza csak a tizenhat éves Dominához. Ne félj, kislány, egy ujjal sem nyúlok hozzád. Nem megyek hozzád, Fedor. Miért, Domina? Nem tetszem neked? Azért, mert kényszerítenek, Fedor. Engem is, Domina, de ne hagyjuk, hogy kényszerítsenek, házasodjunk össze magunk. Én nem akarok férjhez menni, Fedor. Félek ... nem tudok még asszony lenni. Majd én megtanítalak rá, én már öregebb vagyok. Nem öregebb vagy, Fedor, hanem öreg, tapasztalt, olyat végy magadhoz, aki tapasztaltabb. Te is tapasztalt leszel, Domina, a szerelem mindenre megtanít. Akarod? Nem akarom, Fedor, félek tőle, ne merj hozzám nyúlni. Nem nyúltam hozzá, megverték. Vasárnap este behívtak a megvert lányhoz, be a szobába, apám és anyám már ott ült az asztalnál, pálinkát ittak, sajtot haraptak hozzá. Mint a kérők. Piros volt az arcuk, vidáman dőlt belőlük a szó. Domina a kemencénél ült, sápadtan mint a fal, ha kék föld nélkül meszelik, kék foltokkal az arcán. Fedor, nálunk fogsz aludni! Apa! Kuss, taknyos! Ma Fedorral alszol. Még sokáig ittak és keveset ettek, éjfélkor kitántorogtak a szobából. Anyám becsukta az ajtót, Domina az ágyra vetette magát és zokogott. Sírjál csak, kislány, sírjál, annál édesebb lesz. Haragudtam az apámra, nem tréfa ez, apám furcsa szemeket meresztett Dominára, csak anyám látta, de nem szólt. Gyere, Fedor, igyál még, itthon vagy, ihatsz, a magadét iszod, bátrabb leszel tőle. Domina is ihatna. Most koccintottam először Domina apjával, akkor még nem tudtam, hogy pont ezzel a pohárral jegyeztem el Dominát. Sokat ittam, a sárga földig le akartam inni magamat. Éjjel meg sem érintettem Dominát, csak a haját simogattam, a varkocsát csavargattam az ujjam köré, reggelig le se húnytuk a szemünket, nem tudtam aludni mellette, csupa víz volt a párna a könnyeitől. Reggel úgy kotródtam el a házuktól, mint a megvert kutya, megsi-
