Irodalmi Szemle, 1966
1966/9 - Duba Gyula: A romantika jó utitárs
dalmi téren sokszor érezzük ennek az állításnak igazát, amikor feleletet keresünk arra a kérdésre: miért nem reagál olvasó-közvéleményünk időben és rugalmasan, s amellett hatványozóan és megtermékenyítően irodalmi életünk egyes eredményeire és problémáira. A harmadvirágzás irodalma fennállása óta küzd ezzel a hiányossággal: a lelkes fejlett irodalmi közvélemény hiányával, mely azáltal, hogy visszatükrözné irodalmunk hatását,- egyúttal mintegy a létjogosultságát is igazolná. S a felelet csak ez lehet: a szlovákiai magyar értelmiség nagyon laza közösséget alkot, melynek kisugárzása elenyésző, és nem képes a mágneshez hasonlóan erőteret gerjeszteni maga koré. A „kisebbségi pszichózisáról már szó esett, azzal a megjegyzéssel, hogy romantikaellenes, mert — akár oknak, akár Okozatnak tekintjük —, igénytelenség, a távlatok hiánya és az akadályok előtti megtorpanás kíséri. Z. I. tanársegéd mesélte, hogy a technikai főiskolára jelentkező magyar fiatalok közül az első sikertelen vizsga után sokan otthagyják a főiskolát, elbátortalanodnak, feladják a „harcot“, és alkalmazásba mennek. Pedig számos példa igazolja, hogy az iskolát el lehet végezni, és a diákoknak éppen azzal a tudattal kellene az első évfolyamba lépniük, hogy el kell végezniük. S erre ugyancsak ennek a pszichózisnak kellene őket késztetni. Mert ez a „kisebbségi pszichózis" érdekes, kétarcú dolog, szinte azt mondanám, történelmi paradox. A másik összetevője ugyanis — tudniillik az, amely a nemzeti hagyományokhoz való, féltő ragaszkodást diktálja —, kimondottan romantikus színezetű. Mindez pedig azt jelenti, hogy nemzetiségi életterünk érzelmi és indulati viszonyai még az országosan átlagostól is bonyolultabbak, s ez a tény az egyéniségtől fokozottabb tudatosságot és (belenyugszunk vagy nem!) kimondottan romantikus magatartást követel. 8. Végezetül jelmondatszerűen összegezzük a tényeket: 1. Romantikus lehetőségeink területén, akár mint ugródeszka a nagyvilágba, akár mint rév, a visszatérés után, ott szerepel a falu. 2. Fiatalságunkra hatnak azok a romantika és kalandellenes tényezők és tendenciák, melyek a fejlett technikai civilizáció sajátságai. 3. Ugyanakkor érzi annak a „társadalmi allergiának“ a súlyát is, mely jelenleg fiatalságunkat jellemzi. 4. Mindezekhez járul még a „kisebbségi pszichózis“ paradox jelenségének hatása, ‘ mely; .véleményünk szerint egyedenként változhat, és teljesen az egyéniségtől függ, hogy pozitív-e, vagy negatív. Egyéni megjegyzés: Fél emberöltővel ezelőtt a mi indulásunk, könnyebb is. és ne^ hezebb is volt, mint a mai fiataloké.; Könnyebb, mert a forradalmi romantika társadalma hívott, várt és fogadott, nehezebb, mert jóformán a semmiből — az. ismeretlenbe indultunk. S ez egyrészt szorongató volt, másrészt a kaland izgalmát kölcsönözte indulásunknak. Azóta a magyar nemzetiségi szellemi élet és közművelődés mechanizmusa kiépült, a világba induló gyerekkora óta készülődhet arra, hogy ha eljön az ideje, elindul. S közben maga mögött érzi a család, az ismerősök, a társadalom támogatását. Mi egyedül, támasz nélkül vágtunk neki a romantikát jelentő horizontnak. A mai fiatalság számára. viszont kissé szűkült a horizont, a helyek felöltődtek, nagyobb a kiválasztódás, és a helytállóktól az élet többet követel. A feladat megnehezült, de megmaradt. S az érvényesülés felé vivő úton még mindig a romantikus célratörés a legjobb segítő és barát.
