Irodalmi Szemle, 1966

1966/8 - FIGYELŐ - Václav Havel: Értesítés (Játék 12 képben) (Részletek)

hereivel, esetleg pozícióm, támaszom elvesztését egyáltalán nem kockáztathatom meg. (Gross elhallgat, a mulatozás a szomszédban tetőpontra hág, érthetetlen énekszó, amely később éljenzésbe csap át.)

HANGOK (a színfal mögül): Zsivijó! Zsivijó! Zsivijó! (Az éljenzés általános nevetésbe torkollik, aztán egyszerre minden elcsendesül — az ünnepség befejeződött. Az oldalsó ajtón át — Gross beszéde közben — belép Masát, Kunc, Ilona, Anna, Balázs, Suba, Perina, Kalous és a három hivatalnok, a titkos ajtón át bemászik Gyurka is. Valamennyinek evőeszköz van a kezében, ebédre indulnak, a háttérben megállnak, és bevárják Grosst.)

GROSS: Egyébként is, komplikált helyzetemet a te (távlataid sötét ecsetelésével nem volna értelme még tovább komplikálni. Hisz végül is, valójában még fiatal vagy, előtted az élet, semmi sincs még veszve! Gondold csak el: ma például hány ember

állíthatja magáról felelősséggel, hogy a testvére a színháznál dolgozik? Nagyon kevés. Ki tudja, nem leszel-e még híres színésznőként hálás Balázs kartácsnak, hogy elbocsájtott. Fő, hogy ne veszítsd el a reményt, az élet szeretetét és a hitet az emberekben. Szedd össze magad, és fel a fejjel! Tudom, hogy ez most képtelenül hangzik, drága Mária, de ebédre kell mennem. Szevasz! (Gross a többihez siet, szünet, mindnyájan Máriára néznek.)

MÁRIA (halkan): Ilyen szépen még senki sem beszélt velem! (Lassan a hátsó ajtón át valamennyien eltávoznak. Ünnepi menetet alkotnak, amely azonban temetésre emlékeztet, evőeszközeiket felfelé tartják. Mária fogja a táskát, elrakja dolgait, kalapját fejére illeszti, utoljára még szétnéz, s aztán — meghatódva — szintén távozik.)

Vége a tizenkettedik képnek.

Vége a játéknak.

T'ózsér Árpád, fordítása

A fordítás a Divadlo című folyóirat 1965/8. számában közölt szöveg alapján.

Szabó Gyula: Múlt, jelen, jövendő („Ecce vita" sorozat, 16.)