Irodalmi Szemle, 1966
1966/8 - FIGYELŐ - Václav Havel: Értesítés (Játék 12 képben) (Részletek)
nak, és kölcsönösen gratulálnak. Balázs el- teszi az aláírt papirost.) Ez hát megvolna. Kubs, nem vagy éhes?- (Kubs tagadólag int. Szünet.) Azt hiszem, most majd nagyon szorosan együtt fogunk működni. GROSS: Kell is — hiszen az ön segítsége nélkül ebben az új problémakörben nehezen tudnék tájékozódni. Sőt, azt sem kerülhetjük el, hogy kezdetben úgyszólván együtt lássuk el majd az igazgatói teendőket... BALÁZS: Van egy jobb ötletem: mi lenne, ha én volnék az igazgató, és ön a helyettesem? Nem volna ez így egyszerűbb? GROSS (zavartan): Azt mondta, hogy örül az én körültekintő vezetésem alatt végzett munkának. BALÁZS: Körültekintését a helyettesi funkcióban is jól érvényesítheti. Elmegyek a dolgaimért, s addig legyen olyan jó, helyettes kartárs, pakoljon ki az asztalomból! GROSS: Kérem, igazgató kartárs. BALÁZS: Kubs, megyünk! (Balázs és Kubs az oldalsó ajtón át távozik. Gross lassan ösz- szeszedi az asztalon fekvő iratait, és zsebre gyűri őket. Aztán óvatosan leemeli a falról a tűzoltó készüléket.) GROSS: Ügy látszik, a dolgok folyása meggyorsult. ANNA: Helyettes kartárs! GROSS: Semmit se tehettem — a nyílt ellenkezés a végemet jelentette volna, így azonban mint helyettes még tehetek valamit. ANNA: Helyettes kartárs! GROSS: És egyáltalán — hol van az megírva, hogy ebből a ptidépéből végül is nem kerekedhet ki valami jó? Ha az egészet észszerűen kézbe vesszük — ANNA: Helyettes kartárs — GROSS: Mi az? ANNA: Elmehetek ebédelni? GROSS: Fusson! (Anna gyorsan evőeszközt vesz elő, és a hátsó ajtón át távozik. Az oldalsó ajtón át Balázs és Kubs lép be, Balázs tűzoltókészüléket hoz, pontosan olyat, amilyet Gross akasztott le a falról. Gross még utoljára megáll a színpad közepén, és szomorúan néz maga elé. Magához beszél.) Miért nem lehetek újból kisfiú! Teljesen másként kezdeném! (Gross még egy pillanatig szomorúan áll, aztán megfordul, és a hátsó ajtón át lassan távozik — a tűzőitó- készüléket a karjaiban tartja. Balázs eközben tűzoltókészülékét az előbbinek a helyére akasztja. Kubs a zsebéből különféle papírokat szed elő, s az asztalra rakja őket. Aztán mindketten az asztalhoz ülnek, egymás mellé, kényelembe helyezkednek, elcsendesednek, végül egymásra néznek, és boldogan összenevetnek.) KILENCEDIK KÉP (A fordítóközponf irodája. A terem egy pillanatig üres, aztán a hátsó ajtón át belép Mária, kezében hagymával telt háló, átmegy a színen, s az oldalsó ajtón át távozik.) MÁRIA (a színfal mögül): Itt a hagyma, elnöknő kartárs. ILONA (a színfal mögül): Tegye a szekrény mellé! (Mária az oldalsó ajtón át, kezében az üres hálóval visszatér, leül az asztalhoz, és egy pillanatig dolgozik. Aztán néhányszor körülnéz, a fiókból tükröt vesz elő, maga elé állítja, egy papírból óvatosan új kalapot vesz elő, fejére teszi, s a tükör előtt próbálgatja.) GROSS (a színfalak mögül): Illik. (Mária megretten, gyorsan lekapja fejéről a kalapot, a fiókba gyűri, a tükröt elrejti, és rémülten körülnéz. A színfal mögül) Ne féljen, én vagyok: Gross. MÁRIA (megkönnyebbül, aztán): Hol van? GROSS (a szín mögül): Én vagyok a megfigyelő _. MÁRIA: Maga? Nem igaz! GROSS (a színfal mögül): De igen. Balázs meggondolta a dolgot, visszavonta a felmondást, és ide tett, egyelőre próbaidőre... MÁRIA: Maga? Megfigyelő? GROSS (a színfal mögül): De igazán! Sőt, mi több, az adott körülmények közt ez még számomra a legjobb megoldás! Csak meg tudjam szokni ezt a szűk helyet. MÁRIA: No, látja — én meg új állást kerestem magának! GROSS (a színfalak mögül): Valóban? Milyet? MÁRIA: A színháznál. GROSS (a színfal mögül): De hisz én nem tudok játszani! MÁRIA: Valami kisebb feladatra maga is alkalmas lenne. Mindig akad valami szolga-, küldönc- vagy munkásszerep! A legrosz- szabb esetben súghatna is. GROSS (a színfal mögül): Azt aligha! Van valami közelebbi kapcsolata a színházzal? MÁRIA: A bátyám a színháznál dolgozik. GROSS (a színfal mögül): Maga jó lélek (Szünet. A színfal mögül) Mária — MÁRIA: Tessék. GROSS (a színfal mögül): Ez különös. Állandóan magát kell néznem. MÁRIA: Megfigyelő kartárs — (Az oldalsó ajtón Ilona kukkant be) ILONA: Azt mondják, szemben citromot lehet kapni, hozzon egy kilót — (Mária a fiókból hálót vesz elő, a hátsó ajtón át elrohan. Ilona eltűnik. Rövid szünet, majd a hátsó ajtón át határozott léptekkel Balázs jön be, levelet tart a kezében. Körülnéz, aztán átkutatja zsebeit, de cigarettát nem talál. A titkos rés felé fordul.) BALÁZS: Itt van? GROSS (a színfal mögül): Természetesen, igazgató kartárs! BALÁZS: Hogy megy a munka? GROSS (a színfal mögül): Köszönöm, jól. BALÁZS: Sok az idegen, ugye? GROSS (a színfal mögül): Csak három látogató az ötösön.
