Irodalmi Szemle, 1966
1966/1 - FIGYELŐ - Révész Bertalan: Nagy Irén: Fiatalok voltunk
Nagy Irén Fiatalok voltunk Irodalmunk értéktudatának, értékítéletének bizonytalan és ellentétes volta eléggé megnehezíti a recenzens munkáját. Nem könnyű ugyanis a kritika hangjainak ellentmondásai között rátapintani azokra az erővonalakra, amelyek meghúzása lehetővé tenné mind az alkotó, mind az alkotás alaposabb, hitelesebb rajzát. Épp ideje, hogy kritikánk esztétikai normák, kritériumok (persze nem sztatiku- sakra gondolunk) szerint ítéljen, és egy általa helyesnek vélt esztétikai értékrend nevében beszéljen. Különösen ma, amikor irodalmunknak már megvannak — Turczel szavaival élve — a minőségi kristályosodáshoz szükséges mennyiségi feltételei. A feladvány elől azonban a nehézségek ellenére sem térhetünk ki. Nagy Irén új kötetében a legutóbbi könyvének kiadásától (Kiskisasszony, 1958) eltelt hét év termését nyújtja át olvasóinak. A kötet a címadó kisregényen kívül még hét novellát tartalmaz; az utóbbiak irodalmi havilapunk hasábjairól már ismertek, a kötetben való újraolvasásuk azonban mindenképpen nyereséget jelent. Köztudomású, hogy Nagy Irén olyan alkatú, vérmérsékletű író, akitől mi sem idegenebb, mint a harsány, fortisszimós hangütések. Meddő kísérletnek bizonyulna, ha írásaiban nagy lendületű, teljességre törekvő ábrázolás- módot, feltűnő színkeverést, tartalmi vagy stílusforradalmat keresnénk. Logikai rendszere nem tartalmaz bonyolult szintéziseket, hanem áttetsző, egyvorxalú alapigazságokat az emberi sorsról, a szerelemről, a háborúról. A „Fiatalok voltunk“ írásai szerény és halk szavú, de kiegyensúlyozott és fegyelmezett ítéletű, igaz szavú írót prezentálnak; nem nagy felfedező, igaz, nem is igényli az úttörés feladatát, hiszen a magyar próza hagyományos űtját járja, de az írások tanúsága szerint egyéni színkeverést tud létrehozni. Nem magas szintű produktum ez a kötetnyi elbeszélés, de irodalmunk mezőnyében kétségtelenül új színfoltot, írója fejlődésében pedig határozott előrelépést jelent. A kötet csaknem valamennyi írásának alapanyaga feltehetően az írónő élményvilágára, ifjúkorának közvetlen élettapasztalataira épül. Természetesen ennek a ténynek a kész mű szempontjából különösebb jelentősége nincs, hiszen értékmérésünket nem az írói nyersanyagot szolgáltató terrénum, ennek hogyanja és mikéntje befolyásolja, hanem a már kész alkotás esztétikai kvalitásai. Ezt csupán azért említjük, mert a mű nemcsak az erénynek, hanem a fogyatékosságoknak is — mint a jelen esetben is — forrása lehet. Nagy Irén kisregénye, valamint néhány novellája (Békesség a földön az embereknek, Kádervallomás) az írói élmény, élettapasztalat révén töltődik meg áradó humanizmussal, eredményez életközelséget, ebből merítve teremt az írónő hiteles helyzeteket és jellemeket. A családi életnek, a családtagok — férj-feleség-gyerek — egymás közötti viszonyának finoman árnyalt ábrázolása úgyszintén a szerző éleslátásáról, érzékeny megfigyelőképességéről tanúskodik. Érzésünk szerint azonban az írónő gyakran közvetlen élményei rabjává válik: nem mindig sikerül valóra váltania azt az alapvető művészi követelményt, hogy konkrét élményeit az általánosítás magasabb szintjére s a szélesebb érdekeltség és érdeklődés terére vetítse; az élményanyag realitása mintegy megköti a kezét, s így gazdag nyersanyag- készletét nem mindig képes prózájában maradéktalanul feloldani, művészetté forrósítani. Éppen ezért — bár írónőnk a „Fiatalok voltunk“ cselekményének szálait érdekesen és olvasmányosan szövögeti, rugalmasan bonyolítja, — kisregénye gyakran nem annyira az esztétikai kvalitásai által, mint inkább a tények erejénél, realitásánál fogva hat az olvasóra. A kötet címadó kisregénye önálló mű, csupán annyiban tekinthető a „Kiskisasszony'1 folytatásának, hogy mindkettő tengelyében ugyanaz a hős áll: Merényi Judit, akiben, mielőtt tőle a „Kiskisasszony“-ban búcsút vettünk volna, az az elhatározás születik meg, hogy a személyét érte súlyosan megalázó sérelmek miatt otthagyja nehezen szerzett állását. Három hónapi álláskeresés után egy felvidéki kisvárosban, a Vendéglősök Szövetkezetének könyvelői irodájában találjuk. Környezetének, munkatársai, főnökei életének bemutatása után életútjának további döntő szakaszán kísérhetjük végig. Megismerkedik egy munkásszármazású, de a bécsi döntés előtt egyetemi tanulmányokat végző fiatalemberrel, aki munkás- és anyja szlovák származása miatt az úri Magyarországon tanulmányait nem folytathatja. Szerelmük házasságba torkbllik, majd a felszabadulást követő napokban gyermekük születik. Ezzel zárul a kisregény, s e befejezés félreérthetetlenül szimbolikus: a gyermek születése a születendő új élet kezdetét is jelképezi. Révész Bertalan
