Irodalmi Szemle, 1966
1966/8 - Monoszlóy Dezső: Versek
Először a tettet forgató gondolat lendítő szalaga nyúlt ki mint a túl messzire célzó csuzligumi a cselekvés kereke forgott tovább ahogy a leharapott fejű bogarak csápja ficánkol pókláb mozog kígyóknak farka rándul aztán a naphoz és parthoz ragadt medúzák testeként végképp a csendhez loccsant csak az irtózat száját csipkézte szóra sikolyától ez emlék dübörgőn talpra szökkent halhatatlanság Az asztal állt körötte székek Tárgyak rakódtak rá Tárgyakat cipelt Futólag néhány jelző is hozzátapadt viszonyították: alacsony magas Színét taksálták: barna bús világos Felértékelték: szép valódi hitvány Halálra szánták: kiment a divatból Elvitték Szerszámoskamra várta létezése fűrész foga közt sikoltott a felfújhatatlan zacskó A csillagok szerkezete állandóan üzemelt Tengelye körül forgott a Föld és rajta ő is Fejében néha a gondolatok fogaskereke is mozdulni látszott a legfontosabb elmozdulások grafikonját egy füzetbe bejegyezte A csillagok szerkezete állandóan üzemelt Tengelye körül forgott a Föld és rajta ő is Évek múlva elővette a füzetet megpróbált zacskót csinálni belőle Felfújta De nem pukkadt el Egyik sarkán az idő szele a tüdejébe visszatrombitált Éppen az utolsó dugattyún gondolkozott mikor a szívfalon az infarktus könyökével betört egy ablakot A nagy csörömpölés illetlenségétől összerezzent s az örökmozgót mely részint a nyúltagy parancsára járt nem indította el feltaláló asztal Monoszlóy Dezső
