Irodalmi Szemle, 1966

1966/8 - Batta György: 102 óra a Keletszlovákiai Vasműben

tort, és a lángoló vörös folyadék a csarnok egyik szerelőgödrébe, illetve baleset idejére tartalékolt üregébe zúdult. A föld nyirkos volt, a vas forró. Sisteregve csapott össze a pára és a tűz, és robbant. A robbanás felszakította a két-három méterrel a föld alatt vonuló elektromos távvezetéket, a lángok a huzalokba martak. Sok kilométernyi huzal égett el, futott a láng a föld alatt, mint az olimpiai fáklyával a futó.

Súlyos baleset volt ez, és fölösleges. Ilyen hatalmas üzemben nem szabad ilyen elemi hibákat elkövetni! Annakidején az újságok is hozták, és mindenki döbbenten fogadta a hírt.

Eddig tart a mérnök elbeszélése. Ő ennek ellenére is szereti a gyárat, akárcsak K. I., a technikus. Ő optimista. Tudja, hogy a nagy vállalkozásokért áldozatokat kell hozni. Hogy a Vasmű is úgy készül, mint a balladabeli magas Déva vára: vérből is.

Százkét órát töltöttem egyetlen életemből munkások, mérnökök, technikusok között. Szemem két lencséje sűrűn készítette a pillanatfelvételeket, igyekezett mindent rögzíteni, ami látósugarába fért. Sok ezer felvétel készült. Néhány portrét közreadtam belőlük. Nem tudom, hitelesek-e, hiszen ez a százkét óra nagyon kevés idő. A lényeg azonban, úgy érzem, ott bujkál valahol a sorokban vagy a sorok között,- és ha nem is mindig ragyog fel teljes erővel, mégiscsak ad némi fényt.

•Olyan portrék ezek, amilyeneket fotókiállításokon is látni: megállunk egy pillanatra, és élgondolkozunk fölöttük. Néha csak egy-egy apróság ragad meg bennünket, a részletek is lehetnek jellemzők.

Tény az," hogy ideális képzetekben, eszményi viszonyokhoz mértem a gyárat és az .embereket. De jaz is tény, hogy szerte a világon, tengerek partján és városszéleken felépültek már az óriás üzem elődei, és egészen közel állnak az eszményihez, ahol tiszták a hivatalok, és azr emberek megkímélik a lakásukat, még akkor Is, ha az nem is az ő tulajdonuk. Ahol igazságosabban osztják el a jutalmakat, és ahol úgy röpíti haza a dolgozókat a gyorsvasút, mint a mesében. Tudom, türelemmel kell lennünk, nem lehet mindent egyszerre. Mindezt azért mondtam el, mert tudom: ha tisztán látjuk a célt, könnyebben jutunk el hozzá.

Szabó Gyula: A nagy „húsdaráló" („Ecce vita" sorozat, 2.)