Irodalmi Szemle, 1966
1966/7 - SZERVEZETI ÉLET - Dobos László: Gondolatok egy vitaindító előadásból
szinte rövid mondatokban képes volt megfogalmazni a ma célkitűzéseit, addig mi erre képtelenek vagyunk. 2. A másik pont, amit érinteni szeretnék, kultúránk és szellemi életünk organizmusának problémája. Ismert dolog, hogy egy kor rekonstruálása, egy társadalmi lét keresztmetszetének a megállapítása elképzelhetetlen az irodalom nélkül. Ez sokszázéves tapasztalat. Viszont mindez ugyanakkor a társadalomfejlődés megítélésének kizárólagosan irodalmi szempontúságát is jelentheti. S úgy érzem, a mi esetünkben erről van szó. Nevezetesen az élet sokszor nagyon bonyolult tényét s egymástól merőben eltérő jelenségeit csupán az író, illetve az irodalom szemüvegén át nézzük és ítéljük meg. Természetesen ez nem mindig csak tőlünk függ. Tekintetbe kell vennünk a kor és főleg a körülmények közrejátszását is. De ennek ellenére nem elégedhetünk meg az-- zal, hogy az életről alkotott véleményünk, világképünk, gondolkodásunk egyetlen alkotó eleme az irodalom legyen. Nem az irodalmi megismerés, nem az irodalom funkciójának lebecsüléséről van szó, hanem arról, hogy önmagában az irodalom nem helyettesíthet más művészeteket, valamint tudományágakat. Az irodalom nem lehet az egyetlen ítélő,szék, a dolgok látásának és ábrázolásának egyetlen szempontja. Többször elmondtuk már, hogy teljessé, illetve teljesebbé kell tennünk szellemi életünk organizmusát. Persze, ez nemcsak kultúrpolitikai óhaj. Nemcsak arról van szó, hogy most az irodalom1 mellett igyekezzünk kedvezőbb létfeltételeket teremteni, például a képzőművészetek fejlődésének, hanem egy feszültséggel telített intellektuális légkör megteremtéséről, amelyhez véleményem szerint az irodalom önmagában elégtelen. Ennek érdekében szükséges volna áttekintenünk, megvitatnunk, hogy az irodalmon kívül melyek azok a területek, melyek egy intellektuálisabb szellemi közeg kialakulását gyorsíthatnák, illetve elősegíthetnék. Azt hiszem, itt elsősorban a képzőművészet helyzetét kellene megvizsgálni. Az első köztársaság szellemi életének jelentős tényezője volt a képzőművészet. Sajnos, ma annak ellenére, hogy számos kiváló magyar tehetség alkot és él Csehszlovákiában, szellemi életünk egészére gyakorolt hatása és befolyása kicsiny. Mi ennek az oka? Ügy gondolom, hogy egy teljesebb szellemi organizmus kialakításához feltétlenül szükség lenne a magyar képzőművészet rendszeres regisztrálására, számontartására és nem utolsó sorban szerepeltetésére. Jó lenne megvitatnunk képzőművészeink helyzetét, problémáit, és amennyiben a sajtó lehetőségei megengedik, rendszerest hangsúlyozottan foglalkozni kell ezzel a pro., lematikával. Véleményem szerint foglalkozni kellene a magyar képzőművészeti szekció megalakításának gondolatával a Szlovák Képzőművész Szövetség mellett. Amennyiben lehetőségeink engedik, létre kell hoznunk a meglévő szellemi erők nagyobb fokú koncentrációját. 3. Ha figyelemmel kísérjük a nemzeti kultúrák alakulását, láthatjuk, hogy a társadalmi valóság megismerésével foglalkozó tudományágak (szociológia, demográfia és társadalompszichológia) egyre nagyobb szerepet kapnak. Igaz, hogy a valóság megismerésében a maga módján, a maga eszközeivel az irodalom is részt vesz. Azonban úgy tűnik, hogy az irodalom ismeretszerző szerepe, tényfeltáró jelentősége önmagában véve kevés. Ezért jó lenne szót ejteni arról is, hogy a csehszlovákiai magyar folyóiratok hogyan járulhatnának hozzá életünk sokoldalúbb megismeréséhez. Ügy gondolom1, hogy a megismerés, az ismeretszerzés mechanizmusát meg kell teremtenünk, ki kell építenünk, aminek előbb-utóbb hasznát látja természetesen az irodalom is. Az utolsó két évben történtek ugyan próbálkozások, amelyeket feltétlenül értékelnünk kell (Kardos István felméréseire, a Népművelési Intézet készülő kutatásaira, .a HÉT-ben megjelent néhány tényfeltáró írásra gondolok), azonban ez csak a kezdet lehet. Meglehetősen hátrányos helyzetben vagyunk, mert hiányzik a megfelelő apparátusunk, de nem maradhatunk csak e megállapításnál. Nem lenne érdektelen az a gondolat, hogy az Újságíró Szövetség magyar szekciója kidolgozna egy munkatervet, az életünk szociális, demográfiai, társadalompszichológiai tényeit felmérő programot. Ügy érzem, hogy a művészi gondolkodást és a publicisztikai gyakorlatot is feltétlenül ob- jektivizálnunk kell. E téren kialakíthatnánk a munkamegosztást az egyes lapok között, amely programszerűen foglalkozna társadalmi életünk fejlődésproblémáinak a vizsgálatával. Itt az ideje, hogy az igények és követelmények helyett és mellett helyzetképeket, hozzávetőleges diagnózisokat, összegezéseket és elemzéseket adjunk. Ismert dolog, hogy a lakosság szociális rétegeződése befolyásolja a kultúra, a gondolkodás alakulását. Egyes társadalmi rétegek számunkra kultúrát teremtő tényezők, s ezek végső fokon a szellemi élet fejlődésének közegét is jelentik. 4. Jó volna áttekintenünk és megvitatnunk újságírásunk helyzetét és szerepét. Egyes vélemények szerint a XIX. század a nagy regény659