Irodalmi Szemle, 1966

1966/7 - SZERVEZETI ÉLET - Turczel Lajos: Magyar művészeti élet az első Csehszlovák Köztársaságban

betölthesse, a magyarság minden rétegének egységesen vállalnia és ismernie kell ezt a művészetet.“4)

Azokon a modern vagy hagyományos művészeti irányzatokon (szürrealizmus, új realizmus — impresszionizmus, naturalizmus stb.) kivül, amelyeknek hatása a tárgyalt korban általános vagy még produktív volt, Szlovákiában létezett egy lokális jellegű, speciális törekvés is: az úgynevezett szlovenszkóiság. Ez nem művészeti irányzat volt, hanem olyan — egyrészt hazafias-nemzeti érzésből, másrészt konjunktúrából fakadó — regionalista művészet- politikai tendencia, amelyet a szlovák festők az államfordulat után a szlovákiai tájnak és folklórnak a népszerűsítésére alakítottak ki. A szlovenszkóiságban csak a téma volt közös, a művészi megoldás az egyes művészek egyéniségének és stílusirányzatának .megfelelően változott.

A szlovenszkóiság eszménye — főképp a tájfestészet viszonylatában — a kisebbségi magyar képzőművészetben is észrevehető hatást váltott ki. Az eredeti tendencia mellett kialakult aztán a szlovenszkóiságnak egy sajátos magyar árnyalata is. Ez a kisebbségi életet és a benne megformálódott tudatot („újarcú magyarságot“) tükröztetni akaró szlovenszkóiság különösen az irodalomban (és a publicisztikában) talált termékeny talajra, de néhány képzőművész alkotó munkásságában is erőteljes kifejezésre jutott. Az egykori és mostani művészeti kritika elsősorban Prohászka Istvánban látja azt a művészt, kinek sajátos és eredeti művészete jogosulttá teszi regional izmus unkát. „Többen voltak képzőművészeink közül, akik biztos tudattal állapodtak meg tájaink ábrázolásánál — írja Szalatnai Rezső. De Gwerk Ödün csak embernélküli hegyvidéket festett, Angyal Géza nagy vásznain csak illusztrációt látni dinamika nélkül; az életalakító szlovákiai társadalmat ez a somorjai festő jelenítette meg, mintegy vizsgálatot tartva létünk tézisei felett. Tallós-Prohászka István arra a kérdésre felelt számos nagy vásznával: Mik vagyunk? Mi végett vagyunk itt? Nagy és kisebb képeinek egész sora a szlovákiai magyar nemzetiségű társadalom keresztmetszete, falu és város összefűződése, egy szegényedő nép tűnődése.“5)

3.

Ami a művészetek további ágazatát: a zenét illeti, az intenzívebb és színvonalasabb önálló

4) B. K.: A Sz. U. M. pozsonyi kiállítása. Tátra, 1937. 1. sz.

5) Szalatnai Rezső: Tallós—(Prohászka István művészete. Irodalmi Szemle, 1965. 7. sz.

zeneművészet kialakítására a kisebbségi élet szűkös viszonyai között nem voltak meg a feltételek. A csehszlovákiai magyar zeneművészet megszervezésével és fellendítésével a harmincas években a Masaryk Akadémia művészeti osztályán belül létesült zenei alosztály próbálkozott. Ennek elnöke az ismert pozsonyi zeneszerző és zenepedagógus, Albrecht Sándor volt, a csekély számú tagságból pedig Antalffy Vilmos és Németh István László6) emelkedtek ki. A művészeti alosztály 1934-ben két zenemű komponálására pályázatot írt ki. A pályázatra mindössze három pályamunka érkezett be; az első tételre — megfelelő mű hiányában nem adták ki a díjat, a második pályázatot Németh István László nyerte el.

A szélesebb és mélyebb megalapozottságú zeneművészet hiányában a zenei élet súlypontja a műkedvelői ének- és zenekultuszra tolódott át. Ennek hordozói és sejtjei a magyar dal és magyar karének ápolásában érdemeket szerzett dalegyletek (dalárdák) voltak. A dalegyletek országos szervezetbe — Dalos Szövetségbe — való tömörítését egy korábbi kezdeményezés meghiúsulása után a szövetkezett ellenzéki pártok kultúrreferátusa hajtotta végre. Az 1928-ban jóváhagyott Dalos Szövetség — melynek 1931-ben 14, 1938-ban pedig már 55 tagegyesülete volt — értékes szervező és irányító munkásságot fejtett ki: 1930-tól kezdve többször megrendezte az úgynevezett országos dalosünnepeket, amelyekre egyre több dalegylet és énekes vonult fel; a tagegyesületek irányítására negyedévenként megjelenő lapot (Magyar Dalunk) adott ki, s 1936-tól kezdve évenként megismétlődő háromhetes karnagyképző tanfolyamokat is tartott. A Dalos Szövetség hatásköre kezdetben az egész csehszlovákiai magyar nyelvterületre kiterjedt, de

1934-től Kárpátalján önálló dalosszövetség alakult.

A csehszlovákiai magyar dalegyletek közül a Pozsonyi Toldy Kör férfikara — mely 1931- től Bartók Béla Dalegyesület néven működött

— magasan kiemelkedett, és művészi színvonalú fellépéseivel nemcsak itthon, de Budapesten és Bécsben is hírnevet szerzett. A színvonal és siker elérésében a karvezető Németh István Lászlónak volt oroszlánrésze. Ez az egykori Bartók-tanítvány az általa vezetett dalegyesület és Bartók között „szoros és szívélyes kapcsolatot“ teremtett, és a dalegyesület műsorában Bartók és Kodály műveinek széles teret biztosított.7)

6) Azonos Német Šamorínsky Istvánnal.

7) Németh Šamorínsky István: Bartók Béla. Természet és Társadalom. 1965. 9. sz.