Irodalmi Szemle, 1966
1966/7 - Wurczel Gábor: Tavaszi zsongás, Nyári behemót
A toronyórán öt óra A toronyórán öt óra, ami azt jelenti, hogy pontosan tizenhét óra van. Vízililiomok, húzzátok össze kelyheteket, közeleg az éj! A lány már nem fürdik, csak ül és nézi a vizet. Nem becsméreli a tájat. Ősi nyugalom lovagolja. Mit mondjak még? A liliomok, jegenyék ... A virágok, muskátlik. A harangozó sírásó lett. Mégis a szakmában maradt. Most a sírokról kaszálja -a füvet. Lehet, hogy újra van neki tehene. De az is lehet, hogy csak kecskéje van. És lehet, hogy holnap újra köszönni fog annak, aki megengedte, hogy kaszálhassa a füvet a sírokról a kecskének. A Nyári Behemót találkozott a lánnyal a busznál. Megcsókolták s köszön- itötték egymást. Nem érezték a benzin és nafta szagát... Giacomo Manzú: Inge, ceruza és tempera, 1962
