Irodalmi Szemle, 1966
1966/6 - Gál Sándor: Kör
— Nekem is van két százasom. Ha Bódi mindenét elvesztette, holnap reggel fizetek neki egy teát. Sziruppal... — Bolond vagy, fiacskám — mordult rá Bódi —, mert az isten elvette az eszedet. Játszol vagy nem? — fordult újra Karcsi felé. — Te akartad — mondta, két tanúm van rá. — Jó, jó, csak már tedd el azt a könyvet, mert idegesít, ha olvasol. — Neked se ártana, ha néha kezedbe vennél egyet-egyet... — Nem érdekelnek a könyvek. Vágj! Nagy oszt a kicsinek ... Ferkó bekapcsolta a rádiót, mi meg snap- szeroztunk. Tízfilléres alapon. Nem szeretek kártyázni, s nem is tudok valami jól; csak éppen annyira, hogy amit elveszítek, azt néha sikerül visszanyernem. Tulajdonképpen ez attól függ, milyen a lapjárás. Hamar megúntam az egészet. — Nincs kedved játszani? — kérdeztem Fer- kótól. — Vezetsz? — No... Az út szélére kanyarodott, és megállt. Helyet cseréltünk. Bódi dörmögött egy kicsit, akár a medve, mert nem bízott bennem. Pedig nem az első eset volt, hogy Ferkó helyett én ültem a volán mellé. Régi egyezség volt ez közöttünk, ha több napos útra mentünk. Ha vezettem, akkor ő is ihatott a többiekkel kedvére. Mondom, Bódi dörmögött egy kicsit, de egy snapszer után megnyugodott. Eléggé forgalmas úton mentünk, s Így figyelni kellett. Egy ideig izgultam, de az izgalom hamar elmúlt, s élveztem a sebességet. Ráállítottam a motort a száztízre, s ezt a sebességet megpróbáltam tartani. Az útmenti fákon még itt- ott sárga levelek libegtek a szélben, s mögöttünk friss szántások és kukoricatáblák pihentek a változatlanság csendjébe öltözötten. A motor egyenletesen dolgozott, s éreztem az erőt, amely magával ragadja az autót. Nagy Károly halkan, gúnyosan kuncogott, Bódi meg dühösen krákogott. — Vesztettél, öregem? — kérdeztem tőle, bár a visszapillantó tükörben láttam, hogy egy tízest vált fel. — Kontrasnapszert — mondta Ferkó, s ő is mosolygott. Játszottak tovább. Éppen csak annyi beszéltek, amennyire okvetlenül szükségük volt; hogy „játszik“ ... „nálam jő“ ... „kontra“ ... „rekontra“ ... „snapszer“. Már hegyek között jártunk, kanyargós úton, de a sebességet nem engedtem nyolcvan alá itt sem. A kanyarokat leszeltem, pedig ez veszélyes játék és szabályellenes. De nem féltem, mert ismertem az utat, s a fék nagyszerűen működött... Délután három órára értünk az üdülőhöz. Bódi ekkorra pontosan egynapi diétának megfelelő összeget veszített. — Illene megebédelni — mondta Ferkó. — Szerintem előbb a szállodát kellene elintézni. — Bízzátok rám! — mondta Bódi, és eltűnt. Leállítottam a motort. Az üzemanyag menynyiasgét jelző mutató az utolsó negyeden billegett. — Reggel, mielőtt elindulnánk, töltsd meg a tartályt — figyelmeztettem Ferkót. —■ Mennyi van még? — kérdezte. — Negyed tartálynyi. — Akkor nem kell. — Ahogy gondolod. — Olyan biztos vagy abban, hogy reggel elmegyünk? — kérdezte Karcsi. — Miért? Te talán itt akarsz telelni? — Nem, de előfordult már máskor is, hogy reggel nem indultunk el, bár este még úgy hittük, elindulunk ... — Az óvatos célzásaidat tartsd meg máskorra. Bódi feje búbján a zöld vadászkalappal a szálloda bejárata elől integetett. Szóval: szállás már lenne ... A táskákat felvittük az emeletre, elhelyezkedtünk, én a csap alá tartottam a nyakamat, mert vezetés közben megfájdult; olyan érzés volt, mintha el akarna törni. A törülközővel alaposan megdörzsöltem, de az se nagyon használt. Erre Karcsi lefektetett az ágyra, s tenyere élével jól megdolgozta nyakizmaimat. Ez segített. — Gyertek már enni — türelmetlenkedett Ferkó. Bódi az ágy szélén ült, még mindig kabátban és kalapban, s lógatta busa fejét, mint egy bánatos csődör. — Én nem megyek — jelentette ki. — Miért? — kérdeztem tőle, s megpróbáltam tisztességes csomót kötni nyakkendőmre. — Mert nem megyek! — Talán fogyókúrázol? — Eriggy a pokolba ... — Hát akkor? ... — Szörnyen nehéz a fejetek. A mai diétámnak fuccs! Márpedig a saját pénzemből ennivalót nem veszek soha... A saját pénzemből inni szoktam... — jelentette ki. — Most már értitek? — így más a helyzet — mondta Karcsi némi elismeréssel — így már más ... Ebben az esetben indítványozom, hogy ma kivételesen az ebédre szánt összeget váltsuk folyadékra.
