Irodalmi Szemle, 1966
1966/5 - FIGYELŐ - Fábry Zoltán: Egy irodalmi lexikon hiánylistája
sedett gondolatot találunk: „Az élet olyan, amilyen; valahol mindig lyukas, eléggé rögös és tekintet nélküli minden gyengével szemben, alapvető emberi kategóriáiban vált őzt at hatatlanul tragikus, s amellett mindig nagyon bolondos. De akármilyen is, élni mindig megéri.“ (Jiri Hájek) Nyolc elbeszélés, nyolc név a legújabb cseh irodalomból. Nyolc portré, helyzetkép és művészi jelentés korunk, illetve az elmúlt két évtized emberéről. Íróik külön utakon járnak, műveiket nehéz lenne maradéktalanul valamilyen közös gondolati vagy művészi rendszer keretei közé szorítani, egy közös bennük: a felelősség az ember iránt. Vitathatatlan értéküket is ez határozza meg. Egy irodalmi lexikon hiánylistája Lexikon sose lehet teljes és maradéktalan. Valami, valaki mindig kimarad. Lexikonok sose zárulhatnak le, kikerülhetetlen sorsuk a pótkötet, vagy a „bővített és javított kiadás“. A magyar irodalom friss lexikonpere elmaradhatatlan kísérő jelenség. A támadók és védők vigasztalására egy hasonló lexikon negatívumait próbálom itt bemutatni, annak igazolására, hogy a mi lexikonunk hibái és hiányosságai nem olyan kirívók, mint az NDK-ban (Volksverlag, Weimar) megjelent „Deutsches Schriftsteller Lexikon“-éi. Előttem „második átdolgozott és javított“ kiadása fekszik (1961). Azóta valószínűleg újabb kiadások feledtetik érthetetlen hibáit és hiányosságait. Ha a hiánylistából ideírom a német irodalom történetéből kiradírozhatatlan neveket — Hermann Bahr, Jákob Beer-Hofmann, Rudolf Borchardt, Theodor Däubler, Jakob Harringer, Moritz Heimann, Arthur Holitscher, Martin Késsél, Alfred Mombert, Eduard Stucken —, akkor máris nyilvánvalóvá válik e lexikonmunka felületessége és felelőtlensége. De közelítsünk bármely oldalról a kimaradt nevekhez, a hiánylista egyre jobban meghökkent. Szűkítsük le a kört például az expresszioniz- musra: Ottó zűr Linde nevét — akit Arno Holz-polémiái nyomán, általában az „expresz- szionizmus atyjának“ neveznek — hiába keressük, akárcsak az expresszionizmus elvize- nyősödött propagátoráét, Kasimir Edschmidét, de Carl Einstein töretlen kemény profiljának sincs nyoma, nem is beszélve a katolikus eksztatikusról, R. J. Sorgéról. És szabad-e egy népi demokráciában megjelenő irodalmi lexikonból hiányoznia a szocialista eksztatikus Ludwig Rubiner nevének, a homocentrizmus — „Der Mensch in der Mitte“ — parolaadójáénak?! A német irodalom expresszionista fejezete minden más nép és irodalom hasonló megnyilvánulásainál lényegesebb és fontosabb. És lexikonunk minden szemrebbenés nélkül kihagyja az úttörők nevét és műveit: Ludwig Bfiumer, Ernst Blass, Alfred Brust, Walter Calé, Jakob von Hoddis, Walter Klemm, Gottfried Kölwel, Paul Kornfeld, Karl Otten, Alfons Paquet, Max Pulver, Karl Rössler, Alfred Wolfenstein. De a proletár-forradalmi írók sem jártak különbül. Oskar Kanehl — az Aktion Kör legkövetkezetesebb költőjének — nevét, művét és emlékét hiába keressük. A kisemberek életének regényírói közül hiányzik A. Hotopp, E. E. Noth, Gustav Regler, A. Sochaczewer, Werner Türk, és az annak idején oly nagy- ígéretűn jelentkező Georg Fink (Éhes vagyok) és Günther Birkenfeld. Hans Siemsen mellre- ölelő lírai realizmusa sem kapott itt pardont és gráciát. A háború vádszövegezői közül is sokan maradtak ki. Az elkobzott könyvek rekordját tartó Bruno Vogel (Éljen a háború!) — akit valamikor Anti-Remarque-ként tudatosítottam a Korunkban — hiába harcolt az államügyész ellen, a szocialista irodalmi lexikon egyszerűen oldalra ejti. A. M. Frey háborús könyveiről annak idején azt írtuk: ha valami, valaki fennmarad az idő rostáján, akkor az Frey lesz. A német irodalmi lexikon ma már a nevét sem ismeri. Reinhard Goering nevét és drámáját (Tengeri csata), úgy látszik, a nagyobb „történelmi“ potenciájú Herrmann Goerring riasztó neve nyelte el. Az ismeretlen katona — Günster — szerzője, tényleges neve alatt — Siegfried Kracauer — sem található, akárcsak Martin Beradt. És a háborús szerelem oly emberségesen melegítő könyve — Adrienne Thomas: Katrin wird Soldat — már csak feledhetetlen kortársi emlékként kísértene? Csak úgy kapásból kiragadva; miért nincs helye egy német irodalmi lexikonban Richard Fábry Zoltán
