Irodalmi Szemle, 1966
1966/5 - FOLYÓIRATSZEMLE - Koncsol László: A szexualitás az érdeklődés középpontjában (Plamen)
A szexualitás az érdeklődés középpontjában folyóiratszemle Színes összeállításban foglalkozik a Plamen februári és márciusi száma Szexualitás, Erosz. Múzsák összefoglaló cím alatt a nemi élet kérdéseivel. Már a címből is látható, hogy a lapot nem csupán a szexualitás problémája érdekli, hanem az erotika és a művészet, az erotika és a modern gondolkodás viszonya is. Dalibor Kvíz például a szerelem fejlődéstörténetét vázolja fel, miközben azt is megvizsgálja, hogyan tükröződik a szerelem mindenkori állapota az irodalomban, hogy végül, a fejlődés eddigi iránya és a mai állapota alapján megpróbálja megrajzolni a jövő szerelmi életének körvonalait. A cikk vezérgondolata az, hogy az emberiség művelődéstörténete egyúttal azt a küzdelmet is magában hordja, amelyet a szexualitás, az erotika felszabadításáért folytatott minden tragikus vagy fájdalmas kísérő mozzanat alól. A harc szerinte két fronton folyik: egyrészt elválasztani a szerelmi aktust a nemzés aktusától, másrészt megszabadítani minden mitizáltságtól, sírástól, fájdalomtól, gyűlölettől, vértől, gyilkosságtól, haláltól — a harc a fájdalommentes szerelemért folyik. Kvíz szerint pillanatnyilag négy arcvonalon aratott győzelmet az emberiség először: először a női érintetlenség megítélésében, másodszor abban, hogy a monogámiát a törvényes válások révén kiszorította, sőt, esetleg a jövőben a szimultán poligámia is elfogadottá válik; harmadszor a szerelem racionalizálásában, azáltal, hogy a szerelem megszűnt bűn, megszűnt egész életre szóló drámai élmény lenni, s ma már egyszerűen a kielégülés mindennapos forrása, s negyedszer a féltékenységnek és megnyilvánulási formáinak nivellálásában. A harc azonban nem ért véget — mondja Kvíz. Az a fajta szerelem, amelyben az egyik számára nem létezik senki más a világon, csak a másik fél, néha ugyan csodákra képes — de összeférnek-e vajon a csodák mai konstruktív korunkkal? Szerelem helyett (láska) az egyetemes, derűs, kedves szerelmi viszony (láskavost) szerinte a jövő célja, amely ugyan az elembertelenedés egy bizonyos fajtája, de másrészt mentes minden szélsőségtől, nem szül bonyodalmakat, nem válhat nevetségessé, sem tragikussá. Ľubomír Sochor visszahőkölt a Kvíz által felvázolt képtől. Kezébe került Alfred C. Kinsey amerikai állattanprofesszor 842 oldalas könyve (Sexuel Behaviour in the Human Female — magyarul nyersen és pontosan így lehetne visszaadni: Az ember nőstényének szexuális viselkedésmódja, Philadelphia and London 1953), amelyben — eredeti szakterületéhez híven — a professzor a nők nemi életének fiziológiai jelenségeit vizsgálja szigorúan tapasztalati és statisztikai módszerekkel, s az ember itt állatként lép fel, s nemi élete és tevékenysége objektív tárgyként szerepel, kizárva minden szubjektív élményt, lelki vagy erkölcsi rezonanciát. Nem szól a boldogságról, mert ez idegen a tárgyias szemlélettől, amely csak „folyamatokat és tetteket“ rögzít, s teljesen kirekeszti a pszichikumot. Tudatosan eltekintettek attól az etikai és érzelmi felépítménytől, amely az ember nemi életét körülveszi, azaz eltekintettek a szerelemtől és az erotikától: csak a mezítelen szexualitás és az élettani folyamatok maradtak. Ezúttal ugyan — elsősorban mint statisztikusok — hozzájárultak az embernek mint állatfajnak a megismeréséhez, s ez a szemlélet — mondja Sochor — erősen közel áll Kvízéhez, azzal a különbséggel, hogy — mivel Kinseyék a tapasztalati módszerre esküdtek — tartózkodnak minden prognózistól vagy bármely a jövőre vonatkozó találgatástól. , Sochor azonban Kvíz Engels-interpretációját cáfolva és kiigazítva közvetlenül Engels szavaival érvel, amikor feltételezi, hogy a monogá- mia (egynejűség) a jövőben sem szűnik meg, csak módosul, a dialektikus tagadás állapotába jut, azaz néhány eleme továbbra is fennmarad, és egy új fejlődésnek válik alapjává. František Červinka (Nana és társai), a prostitúció kérdéseivel foglalkozik, s azt is vizsgálja, hogyan tükrözte és tükrözi ezt a világot az irodalom és a film, illetve a tudomány. Kezdetben volt az irodalom, a múlt század irodalma, amely a problémával foglalkozni kezdett, s csak az irodalom után vetette rá magát a tudomány is az életnek erre a területére, s végeredményben az irodalom, a haladó irodalom felfedezéseit igazolta. Rendkívül érdekes tanulmányában Červinka a prostitúció keletkezésének gazdasági, erkölcsi és lélektani okaival foglalkozik, s a kérdést történelmi koordináták közé állítva elemzi, megállapítva, hogy a prostitúció nem más, mint az ember elidegenedése a legmagasabb rendű kulturális Koncsol László
