Irodalmi Szemle, 1966

1966/5 - DISPUTA - Andics Erzsébet: Revízió alá kell-e vennünk Marx és Engels nézeteit az 1848—49-es forradalomról?

Becsben megtartott XII. történész világkongresszuson.

Cherestesiu ezen a kongresszuson A nacionalizmus és internacionalizmus a XIX. és XX. században témakör keretében előadást tartott az 1848. évi forradalom nemzetközi jelentőségéről. Azért nem tehetünk neki szemrehányást, hogy az adott témakörrel kapcsolatban nem fejtette ki tételesen a marxizmus álláspontját, de azért igen, hogy az egyes történelmi tények és problémák tárgyalása és értékelése részéről nem történt a marxizmus szellemében. Nem történt a tudományos szocializmus ama kardinális tételének megfelelően, hogy az egyes nemzetközi törekvések bármilyen fontos és lényegbe vágó szerepet is játszanak, mindig alá kell hogy legyenek rendelve az egyetemes haladás, azaz 1848—49-ben az antifeu- dális polgári forradalmak általános érdekeinek, ezeket illette meg a primátus. Különben előadónk nem marasztalta volna el mindenekelőtt a bécsi és a pesti forradalmakat és azok vezetőit, és nem állította volna szinte kritikátlanul piedesztálra az e forradalmak ellen fegyveresen fellépő, azaz — tudatosan vagy nem tudatosan — ellenforradalmi szerepet játszó tényezőket: a Habsburg-reakcióval szövetkezett román (és szláv) nemzeti mozgalmakat.

Cherestesiu szerint a magyar forradalom élén álló liberális nemesség „reakciós, sót cl- lenforradami“ volt a polgári forradalom olyan alapvető kérdésében, mint a parasztkérdés. „A parasztság többsége“ az 1848-as törvények következtében „teljes függőségben maradt a hübéruraktól..." A forradalom Magyarországon nem szüntette meg az évszázados ellentéteket a hűbérurak és a feudális függőségben levő parasztok (hörige Bauern) között. A „nemzeti és társadalmi felszabadulásért" a románság vezetői harcoltak 1848—49-ben — mint ezt az előadás nem győzte hangsúlyozni. Mégpedig úgy látszik, kivétel nélkül és mindig következetesen, mert hamis dinasztikus illúziókban, Habsburg-pártiságban az előadó csak paraszti rétegeket marasztalt el, egyenlőségi jelet téve e vonatkozásban a szerb, horvát, szlovák, román és magyar parasztság közé.

Amint látjuk, V. Cherestesiu a bécsi történészkongresszuson tartott előadásában a fejük tetejére állította a történelmi tényeket és azok marxi értékelését is. Ennek bizonyítására elégséges, ha szembesítjük őt — önmagával. Nevezetesen az 1964-ben Erdély története címen megjelent munkának az 1848-as forradalomról szóló és ugyancsak Cherestesiu tollából származó fejezetével. Itt a magyar forradalmi kormányzat tévedéseinek és mulasztásainak sok vonatkozásban helytálló felsorolása mellett arra is történik utalás, hogy „sem Janku, sem

a többi erdélyi román vezető nem látta meg a bécsi udvar európai méretű ellenforradalmi szerepét az 1848—49-es forradalomban." Itt Viktor Cherestesiu még világosan elhatárolta magát a román nacionalista polgári történet- írástól, amely — mint írta — úgy állította be az 1848-as erdélyi eseményeket, mint „a románok forradalmát a magyarok ellen“. Kétségtelen, hogy az általunk nagyrabecsült szerző nézetei azóta határozott evolúción mentek át; hogy milyen irányban, az, sajnos ugyancsak nem kétséges.

Találkozunk olyan esetekkel is, amikor Marx és Engels nézeteinek cáfolása, elvetése, régi és még inkább antimarxista nézetek elfogadása egészen nyíltan, minden szépítés nélkül történik. Őszintén megvalljuk a meglepetést, mondhatnánk megdöbbenést, amit az 1848— 49-es forradalmi eseményekben, de előttük és utánuk is jelentős szerepet játszó nagy Szlovák hazafi, Ľudovít Štúr születésének 150. évfordulója alkalmából a szlovák sajtóban megjelent írások egynémelyike keltett bennünk. Gondolunk mindenekelőtt Daniéi Rapantnak a Slovenská literatúra c. szlovák irodalom-tudományi és kritikai folyóirat 1965. évi 5. számában és Vladimír Mináčnak a Kultúrny život c. irodalmi hetilap 1965. évi 42—44. számaiban megjelent jubileumi cikkeire, mint amelyek különösen jellemzőek arra a felfogásra, amely úgy vél igazságot szolgáltatni Štúr történelmi szerepének és érdemeinek, hogy részben vagy egészben revízió alá veszi Marx, Engels és ugyancsak Lenin álláspontját az 1848—49-es európai forradalmak és nevezetesen: a magyar forradalom jelentőségét, másrészt a Habsburg- ellenforradalom oldalára állt, többnyire szláv nemzetiségek szerepét illetően. Tudjuk, hogy ez a felfogás a szlovák sajtóban és tudományban nem általános — gondolunk itt Ladislav Novomeský ismételt állásfoglalásaira ezekben a kérdésekben, nem utolsó sorban a Slovenská literatúra 1966. 1. számában megjelent cikkére, amelyet a proletárinternacionalizmus érvényesítésére való törekvés jellemez. Mégis úgy véljük, hogy a fent jelzett írásokra részletesebben ki kell térnünk.

Az utolsó két évtized magyar történetírása mind tudományos értekezésekben, monográfiákban, mind az egyetemi tankönyvekben stb. helytálló és igazságos méltatását adja Štúr érdemeinek, elismerve a szlovák nép eme kiváló fiának nagy jelentőségű, bár ellentmondásoktól nem mentes történelmi szerepét. Marxista történetírásunknak ebből az általános felfogásából következett, hogy a magyar sajtó is részt vett Štúr születése 150. évfordulójának ünneplésében. A Magyar Szocialista Munkáspárt központi orgánuma, a Népszabadság