Irodalmi Szemle, 1966

1966/5 - Bárczi István: Egyetlen ének (vers)

Mert még egy kardvirág-szépség se önmagáért terem soha: úgy éltünk jól: ha önmagunkból nőtt magunktól különb csoda.

Napraforgók példáján: józan törvénnyel keresve a fényt, mert megéri: ki kell érlelni dolgainkból a költeményt.

S az ének egyre telítettebb egyszerű reakció mint ha só kerül a vízbe profán nóta mint a döbbenet amint ráeszmélek a villany kényszerére

mert a fotonok közt ott tesped a halál parányi fotonszünet alakzatban

s fénykévéi nélkül egyszerű lom a villany s a víziszivattyú is csak egyszerű lom hogyha nem kapcsolja újra a motorját mert a lét jogáért pontosan kell fizetni szív-dugattyúk felfokozott ritmusával cserében azért az örömért amely olyan mint a döbbenet minden munkád leltározva van

jobb híján hát fésülj Beatles-frizurát vagy zokogó levelet írj a kedvesednek

de ha úgy gondolod alkoss különb csodát magadtól önmagadból

ha már megértetted ezt az éneket a lét hatalmas önfenntartó robaját.

Eryk Lipiríski: Az aktatáska nálunk nemzeti viselet...