Irodalmi Szemle, 1966

1966/5 - Monoszlóy Dezső: Tetovált angyalok (II)

ezen a fán csattogtatta a csőrét a Teke-teke madár. Abban a bűnügyi filmben is hiába ment az újságíró Ponciustól Pilátusig, nem jutott előbbre, aztán írt egy cikket, s azt valaki elolvasta, elgondolkozott rajta, eszébe jutott egy számára eddig lényegtelennek látszó körülmény, jelentkezett, elmondta, és ez volt éppen a nyomravezető.

Tegnap is kellett volna pálcikát tennem, és tegnapelőtt is. Valaki hátha észrevette volna. Esetleg éppen akkor közeledett volna a pálcikához, amikor egy futó szarvas patája lesöpörte a havat a tetejéről, megtalálta volna az eltemetett jelet, tovább bányászott volna, le egészen Gáfor éjjeliedényéhez. Az a valaki talán a vas- és famunkához is jobban értett volna, mint én... Össze tudta volna rakni Bányai tranzisztoros rádióját... Vissza tudta volna vinni az elrabolt cigarettát a trafikwigwamba, olyan észrevétlenül, hogy a sápadt- arcú kartotékok sem vették volna észre...

Az is lehet, hogy ez az út is csak azért „seholsincsvége“ út, mert rosszul indultam el rajta, nem jutott eszembe, hogy az út számomra csak ettől eddig tart, a Teke-teke madártól, mondjuk, még ötszáz lépésnyire... Mondjuk, csak éppen addig, hogy tovább kiabáljam az erdőbe: Van egy ház, az angyalok háza, ott lakik Vecserka, Bányai, Gáfor... Add tovább... Ott lakik Viola és Piroska... Add tovább... Ott lakik Marika, a Wechsler-Harvic koefficiens és a kartotékok... Add tovább... És aztán jön az ügyes vas- és famunkás, megszerkeszti a készüléket, az angyalház ablakfüleihez illeszti, s akkor egyszerre kiderül, hogy nincs is szükség angyalházra... Egyáltalában nincs szükség rá, s az se lenne baj már, hogy nincs protekcióm, és nem vagyok befolyásos újságíró... A készülék mindent kiderítene.

A Birkásy esetében talán még erre se lenne szükség. Birkásy az angyalházban is mindent ellop, rajzszöget, tintát, radírgumit, kicsavarja a WC-ből a villanykörtét, de színes kavicsokat és üvegszilánkokat is gyűjt, s a matraca alá dugja a zsákmányt. Birkásy alihanem klep- tomániás... Kár, hogy éppen nála hiányzik a pszichiáter jelentése... Egyszerűen bele kell kiabálni az erdőbe, add tovább. Birkásynál hiányzik a pszichiáter jelentése.

Regőczy erotomániában szenved. Ez a mánia is elég gyanús egy tizenöt éves lánynál.

A jegyzőkönyvhöz eredetileg keskeny filmszalag is volt csatolva, amely megörökítette Regőczy nyilvánosság előtt folytatott nemi életét. A hiányzó filmszalagről nem szólok az igazgatónőnek, nehogy azt gondolja, hogy kíváncsiskodni akarok. Inkább a Regőczy-lánnyal beszélgetek.

— Mit kapott, amikor legelőször nyilvánosság előtt levetkőzött?

— Három tejszínhabos indiánért.

A Regőczy-lányt a többi angyal egyébként maslicskának csúfolja. Regőczy ugyanis a férfiak bizonyos testrészére maslit kötött, s aztán úgy játszott velük, mint más lányok a babáikkal.

— Nem volt szégyenérzete?

— Nem volt nehéz munka.

így mondja: munka. Különös erotománia ez.

— A bátyám kikötői melós Pozsonyban... Az nehezebb tészta. Ha ad tiz koronát, magának is megmutatom a mellem.

— Ide látni — szólok rá gyorsan —, mert látom, hogy kezdi gombolni a blúzát.

— Jó, hát akkor menjünk arrébb.

— Ne, ne menjünk arrébb... Inkább kössünk szerződést... Én majd nyitok egy strip-tease bárt, és magát oda rendes gázsival leszerződtetem.

— Jó, én benne vagyok.

— De addig ne mutogassa magát senkinek!

A csontos arcú nevelőnő szereti Regőczyt:

— Nézze, olyan mint egy angyal... Ha az ember nézi azt a szép hullámos szőke haját és az ártatlan kék szemeit, nem is hiszi el azokat a borzalmakat.

— Miféle borzalmakat?

A csontos arcú nevelőnő örül, hogy mesélhet. Ahogy ő meséli, csámcsogó részletességgel, valóban ragacsos undorrá válik minden a Regőczy-lány körül.

— Tudja, mit olvasson, bibiliát — ajánlom neki.

Értetlenül néz rám.

— Az is tele van ilyen történetekkel... Csak legföljebb nem ilyen részletesen... És nincs benne a masli... De egy maslin már nem múlik a dolog.

Itt az erdőben, ahol olyan személytelenül és buján nő az élet, a Regőczy-lány masliját akármelyik ágra, akármelyik toboz tetejére felköthetem, olyan ügyesen, hogy az útró! senki se veszi észre. Különben sem lógna ott sokáig, odarepülne a Teke-teke madár, és Ie- csipegetné a csőrével. Vagy odacammogna egy barnamedve, az egyik vállán csak úgy panyó- kára vetve Regőczy bátyjának kikötői zsákja, „Nem is nehéz munka“ — dörmögné, és le- fricskázná a maslit az ágról. Az is lehet, hogy legelőször a szerelmes nagyapa-sündisznó látná meg, építene a Regőczy-lánynak egy mézeskalács kunyhót, becsukná a mézeskalács ház ajtaját, s a masli is és az erotománia is kívül rekedne... Erről persze a tovább gondolkozó utak többet tudnának mondani, azok aa utak, amelyek felé egyelőre csak az „add to-