Irodalmi Szemle, 1966

1966/5

báját és közérthetőségét, tehát mindazokat az erényeket, amelyekkel valamikor úttörőként indult, s amelyekkel világszerte elismerést vívott ki magának.

Eryk Lipiňski kezdettől fogva e törekvések élén haladt. Tagja volt annak az avantgardista művészcsoportnak, amely már a háború előtt , Czapka Frygijska“ név alatt a szatirikus rajz új társadalmi és művészeti feladatait hirdette, majd, hogy a csoport számára fórumot teremtsen, megalapította a ma már fogalmat jelentő , Szpilki“ című szatirikus folyóiratot, s ennek 1946-tól 1953-ig a főszerkesztője volt. Ma a lav egyik legjelentősebb munkatársa, aki állandóan új ötletekkel gazdagítja a lengyel szatírát, amelyet egyrészt fegyverré kovácsolt, másrészt magas művészi rangra emelt.

Az Irodalmi Szemle mai száma szemelvényeket közöl Eryk Lipiňski szatirikus rajzaiból, főleg azokból, amelyek a mai lengyel élet

fonákságait s a múltból visszamaradt lengyel kispolgári nacionalizmus csökevényeit ostorozzák. De bemutatja Lipiňski plakátművészetét is, tehát azt az alkotási területét, amelyre az érett művész megfontoltságával és gazdag tapasztalataival tért át, s amelynek a keretében egyénisége és tehetsége megkapó következetességgel bontakozott ki. Eryk Lipiňski plakátjain a betű és a rajz modern képegység- séggé olvad, s mély kultúrájú nyelven beszél. Még ha nem is akar többet, mint felhívni a figyelmet egy-egy új könyvre, filmre, vagy színielőadásra, a legmagasabb művészi igényekkel lép fel, s a legkülönfélébb technikát használja, nem zárkózva el a fotomontázstól sem. De mindezt mértékkel, ízléssel, s a kifejezési eszközök iránti különös érzékkel végzi, mindig tiszteletben tartva a plakát kétdimenziós lényegét, s azt a hivatását, hogy ne csak agitáljon, hanem neveljen is. (T.)