Irodalmi Szemle, 1966

1966/4 - ANKÉT - Michal Chorvát: Válasz az Irodalmi Szemle kérdéseire

ankét 1 . Mi Ön szerint a nemzetiségi irodalmak (kultúrák) szerepe és küldetése az egyetemes magyar irodalomban s abban az irodalomban, amelynek — helyzetéből következően — részese, pl. a csehszlovákiai magyar irodalomnak a cseh és szlovák irodalomban? 2. Milyenek Ön szerint a nemzetiségi irodalmak felzárkózásának lehetőségei a szocia­lista irodalmak progresszív áramlatához, illetve Európa irodalmához? 3. Milyenek a szocialista irodalmak együttélésének 20 éves tapasztalatai s a nemzeti­ségi irodalmak Híd-programjának eredményei ebben az együttélésben? 4. Milyen tartalmi (etikai) és formai (műfaji) determináció következik a nemzetiségi létből? « 5. Hogyan tükröződik mindez (amennyiben azokat ismeri) a nemzetiségi irodalmak­ban (a Szovjetunióban, Romániában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában)? válasz az Irodalmi Szemle kérdéseire Mielőtt kérdéseikre válaszolnék, engedjék meg, hogy elmondjam, mit értek én a „nemzetiségi irodalom“, illetve a „nemzetiségi kultúra“ fogalmak alatt. A nemzetiségi irodalom (illetve kultúra) fogalma elválaszthatatlanul összefügg a nemzeti kisebbség, etnikai nemzetiségi csoport képzetekkel. Ez a nemzeti kisebbség, vagy etnikai nemzetiségi csoport egy idegen nemzet területén él, és semmilyen politikai szervezettel nem rendelkezik. A nemzet ilyen értelmezése a tárgy burzsoá kapitalista teoretikusaira volt jellemző. Ez felelt meg ugyanis az államfunkció burzsoákapitalista felfogásának. (Azok az esetek, mikor néhány különböző etnikai csoport valamely kapitalista állam keretében egymás elnyomása nélkül él — nem képeznek kivételt, mert ezekben az esetekben nem egyszerű államokról, hanem föderációkról van szó.) A szocialista jogérzés szerint a „nemzetiségi kisebbségek“ képzete anomália, s a szo­cialista nemzetek közötti viszonyból következő problémák megoldására nálunk az államjogi berendezések egész sora szolgál. Csehszlovákia pl. ezt az elvet az adminiszt­ratív önkormányzat rendszerével valósítja meg. Minden esetben helyesebbnek tartom Csehszlovákia „ilyen vagy olyan nemzetiségének kultúrája“ helyett a cseh nemzet, s ugyanúgy a szlovák, magyar, ukrán stb. nemzetek kultúrájáról beszélni Csehszlová­kiában. A szocialista állam legsajátabb érdekéből következő feladat, hogy területén minden nemzet kiteljesedjen, szociális politikai és kulturális értelemben egyaránt. 1. Ebből az értelmezésből következik a válaszom is: mi a küldetése a nemzetiségi irodalma'knak, kultúráknak Csehszlovákiában? A feladat csak egy lehet: a nemzeti élet komplexumát, társadalmi, politikai viszonyait, művészetét és tudományát fejleszteni és ábrázolni. Ebben a törekvésében természetszerűen joga van a kultúra minden esz­közére, az iskolarendszer valamennyi fokozatára (főiskolákra is), s azokra a művészeti tudományos, szociális és publikációs intézményekre, amelyeket fennmaradásához szük­ségesnek érez. Ha a fejlődés ezen szükséges eszközével rendelkezni fog, irodalma (kultúrája) semmivel sem fog különbözni a világ más nemzeteinek irodalmától (kul­túrájától), s elérheti a legmagasabb csúcsokat is, mert az ilyen siker nem a szám kérdése, amint azt a számra kis izlandi nemzet példája mutatja. Ugyanakkor abban, hogy Csehszlovákia valamelyik nemzete művészi és kulturális kapcsolatokat tart fenn más állambeli, de etnikailag rokon nemzettel, semmi rosszat nem látok. Gyakorlatilag erre egy nemzet annál inkább fog törekedni, minél kevesebb lehetőséget talál fejlő­déséhez itthon. Ezzel szemben ha például a magyar nemzet Csehszlovákiában eléri a világkultúra csúcsait — ez a viszony biztosan fordított lesz. 2. Elméletileg akármelyik nemzet irodalma felzárkózhat a világirodalom élvonalához. Amint már mondtam, az nem a nemzet számbeli nagyságán múlik. Az amerikai iroda­lom száz évig, teljes függetlensége mellett is, csak az angol irodalom gyenge hajtása volt, s nagy művészi világirodalommá csak az utolsó évszázad során vált. Ezzel szemben a kis norvég nemzet irodalma néhány évtizeden keresztül a világirodalom élvonalába tartozott. Hogyan lehetséges az ilyen fejlődés? A művelődés technikai feltételeiről már szóltam, azonban ahhoz, hogy egy adott nemzet ezekkel a feltételek­Michal Chorváth

Next

/
Oldalképek
Tartalom