Irodalmi Szemle, 1966

1966/4 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Szenes Piroska

szerint „Istennél sincs bocsánat". En csak annyit jegyzek még meg, hogy csehszlovák honosságú magyar író létemre abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy duplán követhetek el hazaárulást. Szóban forgó regényemet a csehszlovák cenzúra kitiltotta Szlovenszkó- ból azzal az indoklással, hogy hősnőjét mint a szlovák nemzet tagját kedvezőtlen színben tüntetem fel és egyáltalában becsmérlő módon nyilatkozom a szlovákságról.

Becsületes objektivitásnak nem lehet szebb igazolása, mintha egyszerre támadja meg mindkét oldali képmutató sovinizmus. Meg vagyok elégedve." (Nyugat, 1931. II. 256.)

A lírai és drámai motívumokban gazdag mű a XX. századi magyar epika klasszikus alkotásaival tart rokonságot: Kaffka Margit regényeivel, Kosztolányi Édes Annájával és Móricz Árvácskájával. Hasonló „valóságélményre“ támaszkodik, mint Móricz Zsigmond Csibenovellái, s Szenes Piroska életrajzának néhány motívumát is felismerhetjük benne. Bizonyára az írónő az a Pesten tanuló okos kisasszony, akinek családjában Katka utoljára szolgál, s akiről anyja így nyilatkozik: „Az csak a nagyszerű lány, már kiskorában is milyen okos volt és milyen tehetséges! írónő Pesten, gyönyörű szép történeteket ír." A regényből következtetve az írónőt elsősorban két kérdés izgatja: a nő szexuális kiszolgáltatottsága és a szegény emberek szociális helyzete. A témakör Szenes Piroskának szinte valamennyi regényében és elbeszélésében központi helyet foglal el; tudatosan nőíró és öntudatos szocialista volt. Igaz, nincs tudomásunk arról, hogy tagja lett volna valamelyik pártnak, s szociáldemokrata és kommunista hőseit egyforma objektivitással mutatja be, nem tűnik ki, kinek a pártján áll.

A mű egyetlen jellemet ábrázol teljes lélektani biztonsággal és részletekre is kiterjedő aprólékossággal: Katkáét. A társadalmi háttér inkább csak keretül szolgál az emberi viszonyok és Katka sorsának ábrázolásához. Schöpflin Aladár találóan állapította meg a regényről A magyar irodalom története a XX. században című művében: „ ... egy kis szlovák parasztlány életének fonalára függeszti fel a mai Szlovenszkó falusi és kisvárosi életének szélesen megrajzolt társadalmi és lélektani képét, mozgalmas cselekménnyé fűzi össze különböző társadalmi és lélektani típusú, különböző kultúrájú emberek érintkezését. A Kárpátok északi részeinek ez a legteljesebb és legrészletesebb irodalmi képe, amit eddig írtak." (Bp. 1937. 300.)

A regényről Kassák Lajos írt terjedelmesebb, elemző értékelést a Nyugat 1931. évi első számában. Megállapítja róla, hogy egy

egész, eddig ismeretlen világot ismert meg belőle. „Szenes Firoska Kafkája körül a háborús és a közvetlen háború utáni idők élete zajlik. Ezáltcd új megvilágításba kerül a regény hőse és új az ót környező világ. Külön elismerés illeti meg az írót, hogy ehhez, a még kényes kérdéshez ennyire takargatás nélkül, őszintén mert hozzányúlni, s azt művészi értelemben fel is tudta dolgozni. Sem egészében, sem részleteiben nem agitációs irat ez a regény, s mégis egyik jelentős adaléka az igazi szocialista művészetnek. Nem mint párt- ember szól az író, hanem mint szocialista, s így a szempontjai általános érvényűek s művészete szabadabban szárnyaló. A regényben előforduló mozgalmi jelenetek közvetlenek, minden szónoki frázistól mentesek, emberiek, s mégis forradalmi jelentőségűek. Nem tudományos vagy politikai tételeket illusztrálnak ezek a cselekedetek, de annyi belső kényszerűségtől fűtöttek, hogy megerősítik a szociális társadalmi felfogást. íme ma már ilyen az emberek természete, mondja a könyv. S ma már ilyen sallangtalanul mesterséges túlfűtöttség nélkül lehet és kell írni ezekről az emberekről, bizonyítja az író stílusa."

A regény főhőse nemcsak jól egyénített jellem, hanem igazi típusa is a kiszolgáltatott, elnyomott szlovák cselédlánynak. Az űr-cseléd viszonyt az írónő a közvetlen munkaadókkal kapcsolatban nem élezi ki: a kis Kata nem gyűlöli, nem is szereti urait, elfogadja őket olyanoknak, amilyenek, mint az időjárást, a szegénységet stb. Csodálkozik a grófék főúri bogarain (meztelenül lovagolnak, s a komornyik kéjenc módon fürdeti a serdülő lányokat), az intézőné zongorajátékán, az ügyvéd lányának mandolinján. A zene különösen pezs- ditő hatással van élénk temperamentumára, a dallamokat első hallásra is meg tudja jegyezni, ez benne az ösztönös tehetség, „a csillag a homlokán“, mely jobb társadalmi körülmények közt talán értelmet, tartalmat adhatott volna életének. Szenes Piroska mindezzel azt hangsúlyozza, hogy az egész társadalom igazságtalan, a szegény emberek életkörülményei általában teszik Katka sorsát kálváriajárássá. A szlovák szegénységnek ilyen belső, lélektani ábrázolása ritka kivételt jelentene az egykorú szlovák irodalomban is, s ezért paradox jelenség, hogy a cenzúra éppen ennek a könyvnek a terjesztését tiltotta meg, hisz még a nacio- nális jellegű motívumok ábrázolásában is inkább a szlovák félnek ad igazat. (A szlovákok, a szegényebbek a szimpatikusabbak a magyar aratómunkásokkal való konfliktus ábrázolásakor is.) A hivatalos cenzor azonban bizonyára nem a mű egészét mérlegelte, hanem bizonyos kifejezéseket, melyek 1918 után tiltva voltak