Irodalmi Szemle, 1966

1966/4 - Dénes György: Versek

Dénes György

mors ultima ratio

Az arcod mészfehér, merev, a végzeteddel most már teljesebb.

Te már visszaadtad magad a földnek, hallgatag vagy és örökkévaló, téged már vissza nem porolnék, nem kelt életre balga szó.

Időtlen lesz, mi benned szétesett és egyszerűbb és szörnyűségesebb.

Mert értjük mi a törvényt, mely a lét formáit gyúrja s alakítja vak kényszerűséggel, egykedvűen, mint a gép, de felsír bennünk a haláltudat.

Ö, velünk pusztul minden, mit a föld ölünkbe ejtett, s felfogott agyunk, mert az élet, mi tudatunkba tört, páratlan bennünk, egycsillagú fény, a nyüzsgő bolyban egyedül vagyunk önnön kínunknak golgotás hegyén.

Te már nem vagy, az árnyad elsuhant, s ha élsz is bennünk még vigasztalan, ki tudja, meddig? Néhány év csupán, s elrejt minket is Hadész éjjele, mint te, fekszünk az örök éj taván halálon túli élettel tele.

hajnali evőé

Kigyúlt a hajnal, pelyhezik a fény, madarak karikáznak.

Mi van ma? Virágvasárnap.

Felszáll a harmat könnyedén.

Béna voltam, az éj leláncolt,

de elfújták az éjszakát.

Evőé, öröm, szép világ!

Künt csintalan, vad szél viháncol.

szigorú éj

Szigorú éj, a csönd s a tompa bánat ásít a lámpa hideg fénykörében, mintha az Isten langyos tenyerében heverne félholt szívvel a világ, mintha hallanám holt anyámat, ahogy keresi elveszett fiát.

A tudat hídja alatt, konok vizek sodrában fuldokol az öngyilkos hit, s felveri alvó lelkemet a sikoly, de már nem érti veszteségét, fülére húzza paplanát.

Árvább lett bennem a világ.

Készülök örök éjszakákra, félelmeimet temetem, se nap, se csillag nem vezérel, se égi, földi szerelem.

töprengj, emlékezz

l.

Töprengj, emlékezz holtodig: mi volt a cél, s mi volt a hit.

Eszméletedbe mennyi vad dühöt lökött az indulat.

Mért szolgáltad a látszatot, a kérkedő alázatot?

Mért égetted a véredet, gúzsba kötött testvéredet?

2.

A szárnyas idő elröpül, az önvád marad és megül.

Déli verőn, ha zeng a lomb, mint fekete holló, borong.

Hiába űzöd, nem megy el, szólongatod, de nem felel.

Szemében izzó széndarab, s mindörökre veled marad.