Irodalmi Szemle, 1966
1966/4 - Monoszlóy Dezső: Tetovált angyalok
volt utána egy kis zri, üvöltés meg fenyegetőzés, dehát mindenért fizetni kell; egy kis jó, egy kis rossz. — „A kéjét, amit egy ital víz ád, szomjam hevével kell kiérdemelnem.“ — Ez mi? — Madách. — Nem rossz, csak egy kicsit fellengős... Maga szereti ezeket a nagy dumákat, de azért egész rendes tag, nem árulkodott a dirinél. — Ha árulkodtam volna, nem szöknek meg? — Akkor is megszökünk... De így szebb ... Az ember legalább tudja, hogy van magában betyárbecsület. Vecssrkával nehezebb volt zöldágra vergődni. — Én is megszegtem az ígéretemet, maga is. Kvittek vagyunk. Miről akar még prédikálni? — Minek játsszunk bújócskát egymás előtt? — Én nem játszom bújócskát... Főleg magával nem ... Különben is szeretek bújócskát játszani. — Csakhogy a bújócskajátékhoz az is hozzátartozik, hogy meg is kell találni a bújót. — Minek elbújni, ha az embert megtalálják? — Éppen azért, hogy az embert megtalálják. Ez a játék. Diák koromban egyszer sikerült úgy elbújnom, hogy a többiek nem találtak meg. Először örültem neki, aztán szörnyen árvának és csalódottnak éreztem magam. — Hát akkor utazzon el Čapek után Ma- rienbádba, és keresse meg! Valahogy mégis kibékültünk. Vég Piroskával azonban nem tudtam szót érteni. Ő volt ugyanis a harmadik szökevény. Gáfor nem ment velük. Gömböcre a konyhában találtam rá, krumplit hámozott. — Meg akar dicsérni? — kérdezte. — Nem. — Nem is kell, nem mentem, és kész ... — Miért? — Mert nekem már elegem van a hercehurcából, különben is én már átestem a tűzkeresztségen. — Letette a krumplihámozó kést, és elég illetlenül a combjaira csapott. — Piroska is? — Na ná, mit gondol, hogy úgy jött vissza, mint a liliom? Hát ennyit ér a „mindnyájan vigyázni fogunk rá“! De az igazgatónőnek is igaza van. Nem lehet villanyárammal és drótsövénnyel körülvenni az angyalok házát. Piroska nem is titkolja a történteket. — Egyszer úgyis el kell kezdeni, nem ülhetek itt a többiek között, mint egy furcsa csodabogár. — Nem bánja? — Nem, sőt nagyon örülök neki... És különben is, ha nagyon akarja tudni, kifejezetten örülök neki, hogy így történt. ízlett. — ízlett? — Ezen a kérdésen magam is elcsodálkozom, de Piroska válaszától egy kissé megrökönyödtem. Egy jó étvággyal elfogyasztott ebéd után mond az ember ilyesmit. — És ki volt az illető? — Ahhoz magának semmi köze. Ennél messzebbre nem is jutunk. Mindannyian vigyázni fogunk rá. Dehát, hogy lehet vigyázni valakire? Jön az árvíz, és nem mennek a vonatok, és Čapek- szimpóziumok vannak, és Loch-Ness-i szörnyek, és én valóban nem vagyok befolyásos pali, és varázsló sem vagyok, s ha már az angyalok tetoválják magukat, nem tudok csodát tenni, hogy a betegsegélyző törölje le róluk a tetoválást. A kérdőíveket is hiába olvasom halomszámra, egy kérdőívben nem lehet összesűríteni egyetlen élet csodáit és rejtélyeit. A kérdőívben az sincs benne, hogy mitől nő az angyalok szárnya, és mitől bénul meg felfelé szárnyalásuk vágya. Egy kérdőívben legfeljebb annyi áll: „Szülei otthonában részesült testi fenyítésben? Szülei közül kit szeret jobban: apját, anyját?“ A válasz különféle: igen, nem, nem tudom. S még a válaszok erejéig sem lehet eligazodni, mert tíz eset közül az angyalokkal folytatott közvetlen beszélgetés közben nyolcban kaptam ellentmondó választ. Az angyalok persze hazudnak. De valami okuk is lehet rá, hogy hazudjanak. A Loch Ness-i szörny ott fekszik a Loch Ness-i mocsárban, már az egész huszadik században ott fekszik, mégse tudjuk kihalászni, nem tudjuk megkérdezni tőle, hogy miért hazudnak az angyalok. Marika anyjától se lehet megkérdezni, mert nem mennek a vonatok. Marika anyja különben is részeg, és a gyerekei előtt szeretkezik részeg férjével. Talán józanul nem is merné megtenni, hiszen elég felelősség tizennégy éhes szájjal törődni és a tizenötödik szülésére gondolni. Egyszóval Marika anyja részeg, de néha különös levelet ír a lányának: „Marika, drága leánykám, mielőtt még írni kezdenék Neked, fogadd legőszintébb jókívánságaimat és az egész családét. Mi egyáltalán nem haragszunk Rád, mindig dolgos, szófogadó gyerek voltál...“, és tovább: „Mielőtt még ragyogó szemeid e sorok fölé sütnéd . . .“ Ragyogó szemeid! Ügy látszik, Marika anyja nem tudja, mi az a Wechsler-Harvic intelligenciakoefficiens, az is lehet, hogy a nagy, gömbölyű betűket nem is ő írja, hanem valamelyik lánya a tizennégy közül, valamelyik, akire Marika
